Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. SZŰTS ISTVÁN GERGELY „A határ reggeltől estig nyitva volt" A derenki búcsú szerepe egy szlovákiai magyar falu életében 1994 nyarán a több mint 50 évvel azelőtt megszüntetett Abaúj-Torna vármegyei falu, Derenk egy napra újra benépesült. Július harmadik vasárnapján ugyanis az egykori falubeliek és leszármazottaik búcsút szerveztek ide, a szlovák-magyar határmenti romközségbe, ezzel emlékezve a korábban itt működő közösségre. Már itt a bevezetőben fontos hangsúlyozni, hogy jelen esetben nem elsősorban a búcsú szakrális jellegével, hanem sokkal inkább annak társadalmi hatásaival kívánunk foglalkozni. Tanulmányunk központi témája ugyan maga az esemény, tehát a templombúcsú, ám annak értelmezését egy szomszédos közösség reakcióin keresztül kívánjuk bemutatni. Ez a község Jablonca (Silicka Jablonica), amely 1920-tól már Csehszlovákiához, majd Szlovákiához tartozik, az elmúlt kétszáz évben élénk kapcsolatot működtetett szomszédjával, Derenkkel. A két község kapcsolatának 20. századi történetét tovább bonyolítja, hogy Derenk 1943-as felszámolása után a határok által amúgy is elválasztott közösségek között az 1990-es évek közepéig szinte semmilyen kapcsolat nem maradt. Az 1994-ben első alkalommal megrendezett derenki búcsú ezen a helyzeten változtatott, éppen ezért a következőkben megkíséreljük bemutatni az esemény szűkebb és tágabb hatásait és ezek értelmezéseit. Ahogy a bevezetőben már említettük, a kitelepített derenki közösség még élő tagjai és leszármazottai, ahogy ezt más példák is mutatják, az 1990-es évek közepén újra megpróbálták megalkotni elveszített szülőföldjüket, az egykori óhazát. Ez a jelenség nem példa nélküli, hiszen Németországban már az 1970-es és 1980-as évektől az egykor főként a Szudéta-vidékről, Pomerániából és Kelet-Poroszországból elűzött németek, a politikai helyzettől függően, szinte kizárólag „érdeklődő turistaként" tértek haza egykori szülőföldjükre. A turizmus e kétségkívül sajátságos válfaját a néprajzi és antropológiai irodalomban heimwehtourismus, heimwehreise, egyszóval „honvágyturizmus" terminussal 83