Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)
VALLÁSOS KÖLTÉSZET (IMÁDSÁGOK, ÉNEKEK), HITBUZGALMI IRODALOM, IRODALMI SZÖVEGEK HATÁSA - Medgyesy S. Norbert: Gregorián eredetű, recitatív stílusú népénekek Perenye hagyományában
NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. korlatban erősen átalakult formát mutat. Jeremiás Siralmainak és Imádságának 6. tónusú dallamát parlando-rubato, néhol legato előadásmódban a perenyeiek a Tárkányi-Zsasskovszky-énektár (Eger, 1855) mellett inkább a Kapossy Gyulaféle Szertartáskönyv bői (Bp. 1932) ismerik. Ezt nagypénteken este, a szertartások után zengte egykoron az egész templomi közösség. Ugyanebből a könyvből énekelték - ugyancsak népi recitatív, dúr hangnemű passió-dallamon - évtizedeken keresztül virágvasárnap a Máté- és nagypénteken a János-passiót. 6'' A Mindenszentek litániája 17. században leírt dallamgerinc mentén, erősen hajlított változatban szólal meg e kőszeghegyaljai faluban. Feltehetjük a kérdést, hogy mikor és miképpen gyökeresedtek meg ezen ősi és igen értékes dallamok a község hagyományvilágában? A latin nyelvű tételek esetében mindenképpen ki kell emelnünk Heisz Alajos kántortanító nevét, aki 1923-tól az 1948-as államosításig oktatta a helyi fiatalságot az elemi iskolában. A Hosannafilio David... és a Gloria laus... tétel biztosan az ő keze nyomát őrzi. A népvesperásról már az 1840-ben íródott, Bőle András-féle canonica visitatio is hírt ad, bár ezt is Heisz tanító vezette a Jeremiás Siralmaivá1 együtt. A Mindenszentek litániája dallama kimondottan népi eredetet sejtet, mert adatközlőim szerint a régi előénekesek is alkalmazták. A Te Deurn idézett dallamváltozatát ugyanígy. Az elmúlt évtizedek kutatásaiból tudjuk, hogy a késő középkorban a gregorián kultúra olyannyira meggyökeresedett hazánkban, hogy nemcsak a székesegyházakban és szerzetesi központokban, hanem a mezővárosokban és a falvakban is elterjedt. 6 8 A perenyei vesperás ennek is a tanújele a többi gregorián tétellel együtt. A helybéli kontinuitást a késő középkortól kezdve nem tudjuk kimutatni, de az indíttatás ugyanaz. Kodály Zoltán a következő mondatot elsősorban a régi stílusú népdalainkról írta, de talán alkalmazható a perenyei egyházi népénekkincs legősibb történeti rétegére is: „Pár hangnyi dallamok mintha kőbe vésve állták volna századok viharát. Oly végleges a formájuk, mintha nem változtak volna ezer év óta." 6 9 67 Kapossy Gyula (szerk.): Szertartáskönyv. Magyar Kórus, Budapest, 1932. Függelék 1 *—20*. Ugyanez a szöveg- és dallamforma mai kiadásokban: 1. Magyar népi passió virágvasárnapra és nagypéntekre. Közreadja Kovács Márton. Hatágú Síp Alapítvány, Budapest, 1993. Máté-passió: 5-21. oldal; János-passió: 23-35. oldal. 2. Virágvasárnapi és nagypénteki Passió. Kapossy Gyula Szertartáskönyvében 1932-ben közzétett magyar népi passió bővített, A-B-C liturgikus évre szerkesztett kiadása. Közzéteszi Kovács Márton. Lektorálta Barsi Balázs OFM. Klotildliget, 2010. A virágvasárnapi Máté-passió ugyanezzel a dallammal olvasható: Nagyhét „Piros Könyv" i. m. 2009. 376-405. 68 Magyarország zenetörténete II. 1541-1686. Szerk. Bárdos Kornél. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. 155. 69 Kodály Zoltán: Mi a magyar a zenében? Budapest, 1939. Olvasható: Kodály Zoltán: Visszate444
