Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Jakab Réka: „Kóser-e a rabbi?" Egy rabbiválasztás margójára

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. is tiltotta, de Löw pár nap múlva, augusztus 6-án már Pápára érkezett, és szerződést kötve az elöljárókkal megállapodott velük, hogy holtáig a hitközség rabbijává fogadják. Egy új lakást is kibéreltek számára évi 700 forintért, amelyet be is bútoroztak. A kanizsaiak pedig ekkor már elbocsátották Löwöt." Az ortodoxok uralkodóhoz küldött folyamodványa ügyében 1848 elején született döntés. V. Ferdinánd a rabbiválasztás földesúri szabályozását az adott helyzetben szükségszerűnek ítélte, tehát jóváhagyta. Azon túl, hogy egy magánjogi viszonyt érintő döntést nem kívánt felülírni, nem állott szándékában csorbítani a földesúr tekintélyét sem. Az ortodoxok, a rabbiválasztásból való kiszorulásuk miatt tett panaszuk mellett, egyéb vádakat is megfogalmaztak a hitközség haladó pártjával szemben. Az elöljárókat a kóser bor- és húsmérés adójaként fizetett kóser krajcárok önkényes kezelésével vádolták. Továbbá azt panaszolták, hogy az elöljárók elnyomják a többséget képviselő ortodoxokat, és a hitközséget érintő ügyekben önkényesen döntenek, így kántort kívánnak alkalmazni. Sérelmezték, hogy a hitközség vezetői az ellenük felszólalókat megfélemlítették, ezért többen is azok közül, akik a folyamodványokat aláírták, a retorzióktól tartva visszaléptek. Mivel a haladó párt a zsinagóga építése miatt kialakult tarthatatlan anyagi helyzetre hivatkozva érte el a szavazati jog zsinagógai szék megváltásával való összekötését, kézenfekvő volt, hogy az ortodoxok az építkezéshez szükséges pénz felelőtlen kezelésével vádolják meg őket. A hitközség vezetőségét ellenük szövetkező „pénztőzséri arisztokráciának" tekintették, akik egymással rokoni kapcsolatban állva, mint egy családi vállalkozást viszik a hitközségi ügyeket. A viták tisztázására kiküldött vármegyei hivatalnokok megállapították, hogy a választójogot igénylő elégedetlen 172 családfő közül 89 adót, 86 türelmi adót, 130 pedig a templomépítésre nem fizetett egyáltalán, 124 fő pedig nem rendelkezett pápai lakhatási engedéllyel. Az adóelkerülés ilyen nagy aránya mindenképpen gyengítette az ortodoxok pozícióit, tiltakozásuknak így kevés jogalapja maradt mind az elöljárók, mind a vármegyei hatóságok, illetve a földesúr előtt. A hitközség vezetői az őket ért újra és újra megfogalmazott vádak mindegyikére kimerítő cáfolatot írtak, és kemény szavakkal illeték saját hitsorsosaikat. Ok voltak abban a helyzetben, hogy a mintegy száz éve fennálló védelmi viszonyban kialakult kényes egyensúly fennmaradását elérjék. Hangsúlyozták, hogy a szavazás szabályozása földesúri jog, tehát aki ezt támadja, egyszersmind a földesurat támadja. Márpedig Esterházy Károly az ő érdekükben változtatott a szavazati jog feltételein, hogy a hitközség anyagi gondjainak megoldását előse11 VeML: IV. 1. t: A hitközség elöljáróinak és népképviselőinek jelentése a vármegyének az őket ért vádakra. 1846. aug. 2. 338