Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Jakab Réka: „Kóser-e a rabbi?" Egy rabbiválasztás margójára

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. gítse. Azok maradtak ki a választásból, akik nem engedelmeskedtek a földesúri döntésnek és nem vásároltak széket. Az újítókat ért vádakat egy vármegyei bizottság vizsgálta ki. A többször elhangzó panaszt, miszerint az új zsinagógában számos, a hitelvekkel és a szokásokkal ellenkező újítást vezettek be, nem találták megalapozottnak. Az almemort körüljárhatónak ítélték, azt pedig nem tudták előttük bebizonyítani, hogy a Tórát a régi zsinagógából nem az előírásoknak megfelelően vitték volna át az új épületbe. Kihallgatták az elöljárókat és a rabbit is, és azt tapasztalták, hogy ők csupán művelődést akarnak, a rabbi pedig a népet kívánja oktatni, lelki és testi tisztaságot akar elérni, az istentisztelethez nem tartozó babonákat akarja csupán kiirtani, és a zsidók magyarosodását szorgalmazza. A panaszosok viszont minden ilyen törekvést elleneznek. A két fél közti vitának ebben a részében a halakha tartalmának eltérő megítélése húzódik meg. A polgári életformában feleslegesnek ítélt szokások („babonák") adott esetben az ortodoxok számára halálosan komolyan veendő előírások voltak, amelyek eltörlése számukra a vallás és a hit alapjait kérdőjelezték volna meg. A Löw Lipót mellett érvelő vármegyei jelentésből mindenesetre kiderül, hogy a rabbi az addigi szokásokon minden bizonnyal változtatott, nyilvánvalóan azzal a meggyőződéssel, hogy azok már nem képezik a halakha részét. A neológok minden őket ért vádat meg tudtak cáfolni vagy magyarázni, magabiztosan állíthatták, hogy világi törvényt nem sértettek, ehhez szerződések, számadások álltak rendelkezésükre. Az ortodoxokat azonban a neológ vezetők tetteinek és a maguk sérelmeinek vallási vonatkozása érdekelte. A vádak és cáfolatuk mögött jól érzékelhető mindkét fél saját motivációja. Az ortodoxok nagy valószínűséggel nem a székek pénzzé tételét sérelmezték annyira, mint inkább a hozzájárulásuk nélkül megválasztott új rabbi személyéből következő változásokat. Ezek minden áron való megakadályozására törekedtek. Az újítók bár tudták, hogy nincsenek többségben, mégis nagyon magabiztosak voltak. Egy felvilágosult, reform szellemiségű rabbi az 1840-es években mind politikailag, mind a földesúr szempontjából jobban megfelelt. A Löwöt gyűlölő ortodoxok bármilyen eszközt elfogadhatónak tartottak volna, hogy Pápán való maradását megakadályozzák. O nem sokkal a városba érkezése után, szeptember 11 -én ünnepélyesen felavatta az új zsinagógát, amely alkalomból magyar nyelvű beszédet mondott. A zsidó újévet megelőző szombati zsinagógai istentisztelet után az ellentáborból néhányan a hazafelé tartó rabbi mellé szegődtek, és káromkodva szidalmazták, csúnya szavakkal gyalázták, majd leköpdösték. Ellenük az úriszék vizsgálatot indított, és elítélte őket a zsinagógában zsidó eskü alatt hallgatott tanúk vallomása alapján. 339