Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Jakab Réka: „Kóser-e a rabbi?" Egy rabbiválasztás margójára

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. A reformkorban a magyarországi zsidóság előtt megnyílt lehetőségek új vallási-halakhikus kérdéseket vetettek fel, ui. bizonyos új életkörülmények a vallási parancsolatok betartását nehezebbé tették. Olyan szakmákat kezdtek űzni, amelyek miatt sok esetben meg kellett szegni a szombat megtartására és a kóserságra vonatkozó halakhikus szabályokat. A vallási hagyomány lazulását elősegítette az is, hogy az 1830-as években a városokban megalakuló kaszinók egyre több helyen felvették tagjaik sorába a zsidókat is, akikkel egyébként nem érintkeztek a társadalmi nyilvánosság más színterein.

2 Ebből következően a társadalmi életben való részvétel óhatatlanul magával hozta az étkezési, italfogyasztási és más vallási előírások megszegését. Az ortodoxok a zsidó közösséghez való tartozás feltételének tekintették a vallási parancsolatok megtartását. Az ehhez alkalmazkodni nem tudók azonban kitérés nélkül nem léphettek ki a vallási közösségből (tekintve, hogy felekezet nélküliség ekkor még nem létezett), így azt kellett elérniük, hogy a közösséghez való tartozásnak ne legyen feltétele a parancsolatok aprólékos, teljes körű betartása. A pápai hitközség a zsidóság körében a negyvenes években Magyarországon is kibontakozó reformmozgalom következtében létrejött konzervatív-neológ ellentét egyik fontos terepévé vált. A város földesurától 1748-ban kapott oltalomlevél birtokában az egy évszázad múlva már közel 3000 főt számláló közösség meghatározó szerepet vitt a város gazdasági életében, és egyre jobban beilleszkedett társadalmi életébe is.

3 Horowitz Pál rabbi 1845-ben bekövetkezett halálával és új elöljárók megválasztásával a hitközségben a bezárkózást elutasítók, a héderen kívüli iskolai oktatás bevezetését és a külső társadalomhoz való hasonulást szorgalmazók jutottak vezető szerephez. Ezek a változások tették lehetővé egy olyan környezet kialakulását, amelyben a mérsékelt reformokat elfogadó és az akkulturációt új iskolai tanrend kialakításával is szorgalmazó Löw Lipótot a közösség rabbijává választhatták. A pápai hitközségben kibontakozott ortodox-neológ konfliktusban két egymásból következő ügy keveredett és erősítette az elégedetlenkedők tiltakozását: a zsinagógaépítés ügye és az új zsinagógai székek birtoklásából követke2 A pápai kaszinónak több zsidó vallású tagja volt már a forradalmat megelőző években is. Az ország első vidéki ilyen intézményeként 1834-ben alapított pápai kaszinó történetét megírta Kövy Zsolt: A 150 éve alapított Pápai Kaszinó története. In Pápa város és környéke helytörténeti kutatása. Hazafias Népfront Veszprém Megyei Bizottsága, Veszprém, 1986. 53-73. 3 A pápai zsidóság demográfiai, társadalmi és jogi helyzetére lásd Jakab Réka: Pápa város zsidó társadalma a XIX. század első felében. Acta Papensia VI. évf. 2006. 1-4. sz. 95-122.; Uő: Egy zsidó órás a református Okollégium udvarán. Budapesti Negyed, 17. évf. 2009. 2. sz. 17^11. A hitközségi önkormányzat működéséről: Hudi József: A pápai zsidó község és önkormányzata 1748-1848. In Deáky Zita - Csorna Zsigmond - Vörös Éva (szerk.): „.. .és hol a vidék zsidósága?..." Bp., 1994, 335