Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Sárai Szabó Kata: Női szerepértelmezések - a Református Lelkésznék Országos Szövetsége

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. mény lakóinak száma általában 10-15 (a megnyitáskor 18)

1

6 körül mozgott. Ez természetesen a felvételt kérőknek csak egy töredékét jelentette. A szeretetotthon intézőbizottsága a papnékon keresztül találkozott egy újabb egyháztársadalmat érintő problémával, az árva papleányok kilátástalan sorsával. „Helyzetük annál súlyosabb, mert 18-ik életévük befejezése után, hacsak főiskolai tanulmányokat nem folytatnak, ami a legritkább eset, rendkívül szerény neveltetési segélyük is megszűnik és ha férjhez nem mennek, vagy két kezük munkájával keresik kenyerüket, sokszor a legnehezebb testi munkával, vagy rokonaik és ismerőseik kegyelméből tengetik életüket... ezekből a templom mellett felnövő magános, leánylelkész-árvákból szervezi meg egyházunk szociális munkáját végző női csapatot."'

7 A probléma enyhítésére 1931-ben megalapították a Szociális Missziót. A jelöltek 14 havi kiképzésben részesültek, amelyben együtt volt az elméleti (bibliai, teológiai) képzés és bizonyos szakirányú gyakorlati képesítés az anya- és csecsemőgondozásban, gyermeknevelésben, egészségügyi munkában. Munkájukat azután a gyülekezetekben vették igénybe. A szövetség ezen törekvése - bár a jótékonyság körén belül maradtak, ennek ellenére - érdekvédelemként is értelmezhető, hiszen saját csoportjuk problémáira irányították rá az egyházi társadalom figyelmét, illetve ezekre a problémákra kerestek megoldást. Emellett az RLOSZ konferenciákat, előadásokat szervezett, amelyeknek előadói vegyesen lelkészek és lelkészfeleségek voltak. Az előadások általában a papnéság mibenlétéről, munkájáról, gyermeknevelésről (főként leánynevelésről), családgondozásról, házasságról szóltak, s ezeket bibliamagyarázatok, áhítatok egészítették ki. Ez a segítség mellett nyilván azt a célt is szolgálta, hogy a lelkésznék munkáját egységessé tegyék. Ezek az alkalmak emellett új lehetőséget, új nyilvánosságot teremtettek a lelkésznék egy csoportja számára. Az előadástartásra, illetve bibliamagyarázatra felkért papnék jó része szívesen elfogadta a meghívást (természetesen nem volt véletlen a kiválasztás), de akadtak olyanok is, akik számára ez már azt a reprezentatív nyilvánosságot jelentette, amelyben idegenül mozogtak. A gyülekezet asszony-, illetve lányköre volt az a közeg, amelyben a papnék többsége otthonosan mozgott, vagyis ami még az otthont, a magánterületet jelentette a nyilvánossággal szemben. Azokból a levekből, amelyekben kimentik magukat a konferencián való rész16 Kovácsné Huszár Jolán: Az „özvegy lelkésznék szeretetházá"-nak felavatása. RLL, 1929. nov. II. évf. 9. sz. 74. 17 Kováts J. István levele ismeretlen miniszterhez. É. n. Ráday Levéltár C/197 Kováts J. István iratanyaga. Szociális Misszió. 332