Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Sárai Szabó Kata: Női szerepértelmezések - a Református Lelkésznék Országos Szövetsége

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. vétel alól, kiviláglik egy újabb probléma: a családi és gyülekezeti élet és a több reprezentációval járó egyesületi élet sokuk számára a gyakorlatban nehezen volt összeegyeztethető. 1933-ban megszületett a belmissziói törvény, amellyel a belmissziói munka központosítását és egységesítését törvényi keretek közé emelték. Ebbe beletartozott a női munka is. Az RLOSZ nagyban támogatta ezeket az egységesítő terveket. Sőt nemcsak a saját - a lelkésznék - körét illetően, hanem az egyház egész női társadalmának egységes szervezetbe tömörítését szorgalmazták. A 30-as évek második felétől mindenféle más nőszervezetek által indított segélyakciókat, ínségakciókat támogattak, munkájuk sok helyen összeolvadt a Női Tábor, illetve a helyi női egyesületek munkájával. Úgy tűnik az RLOSZ erre az időszakra elveszítette önálló kezdeményezőkészségét, maguk a vezetők is hanyatlásként élték meg ezeket az éveket. A lap szerkesztőnője szerint ebben közrejátszott az is, hogy a pesti papnék már nem vették komolyan a szövetség munkáját, ugyanis sokkal több lehetőségük volt a fővárosban vallási igényeik kielégítésére. Az ő megítéléséből úgy tűnik, a vidéki, főként kistelepülések papnéi számára volt ez a közösség igazán fontos, akiknek az RLOSZ jelentette az egyetlen lehetőséget, hogy találkozzanak hasonló problémákkal küzdő társaikkal. „Tudom én, hogy a pesti papnék lekicsinylik munkánkat, a kis lapot, mindent. Ok tele vannak a pesti hitélet sok gazdag ajándékával, de ezek a kis faluk, messze, elrejtett, elhagyott vidékek lelki szegények, bizony nekik kell a gondozás. Egy életre szóló élmény némelyiknek, ha 1-2- konferenczián részt vehet. "

1

8 Bár a legfontosabb problémákat, amelyek a lelkésznéket érintették, megpróbálták orvosolni, az előadások, cikkek, amelyekben méltatták a lelkésznék munkáját, óriási felelősségét, mind-mind erősíthette az összetartozás érzését, mégis úgy tűnik, hogy a társadalmi és mentalitásbeli különbségek áthidalhatatlanok voltak. A szövetség nem tudta megőrizni önálló jellegét, a konferenciák gyérültek, s munkájuk valójában nem igen tért el az egyházban folyó általános női munkától. Valójában ezzel eredeti céljuk megvalósult, a belmissziói munka hivatalos egyházi keretek közé vonásához hozzájárultak azzal, hogy a gyülekezeti női munka a legtöbb helyen a vezetésük alá került és ezzel gyülekezeti keretek között valósult meg. Az a törekvésük azonban, hogy a lelkésznék az egyházban, mint külön csoport, saját érdekérvényesítéssel legyenek jelen, egyre inkább háttérbe szorult. 18 Kovácsné Huszár Jolán Ravasznéhoz, Kiskunfélegyháza, 1941.1. 9. 13-1941. ZSL 8. RLOSZakták, 1931-1941. 333