Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Sárai Szabó Kata: Női szerepértelmezések - a Református Lelkésznék Országos Szövetsége

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. Iában tüzelőre, gyógyszerre, orvosi ellátásra, ruházkodásra kértek. A lelkésznéi státusz, a középosztálybeli helyzet elvesztése legtöbbjük számára szégyent jelentett, a „koldulásra" nehezen szánták rá magukat. „Főtiszteletü Asszonyom! Betegségem miatt csak most köszönhetem meg jóságát, hoyg nagyon nehéz keserves sorsomba meg méltóztatott segíteni, nagyon keserves szinte elviselhetetlen a sorsunk özvegy papnéknak a kik minden vagyon nélkül maradtunk el, fél tanulásba levő gyerekekkel, mint én is kinek 3 fiam van de még egy sem végzett, jövőre adnám a legnagyobb fiamat jegyzőtanfolyamra ki most gyakornok, de hogy tudok fizetni érette a mit kell el se tudom képzelni. Borzasztó gondok között élek betegen dolog képtelen vagyok, tüdő és szív asztmám van, nem bírok dolgozni s mióta az én áldott jó uram elhalt teljesen le vagyok roskadva mostan az idén próbáltam volna itt Hajdúszoboszlón strand fürdőn trafik engedélyt kérni, hogy valahogy a gyermekeimet tudjam segíteni, de sajnos elutasítottak azzal hogy nem vagyok igényjogosult mint papi özvegy, ez pedig tisztességes megélhetést biztositot volna számunkra az özvegy papnékat kizárják mindenből, mi akiknek nincs diplománk ki egéséges cselédnek menjen? Mégis retenetes, mert régebben sajnos a mikor még engem nevelt az én jó nagymamám diplomát nem akartak csakhogy megfelelő műveltsége legyen az embernek, vagyonomat a háború következtébe elvesztettük, utána szegény jó most méltóztassék elgondolni 94 pengőből hogy lehessen lakbért fizetni és megélni nagyon nagyon égetőn szükség lenne sorsunk minél előbb javításán vagy az egyházakat elkötelezni egy kis nyugdíjra de így nem bírjuk a szenvedést a nyomorúságot, mindjárt itt lesz reám a téli de hogy fűtök miből a jó Isten tudja de özvegységem keserves napjaiba sokszor gondoltam hogy akkor adott a jó Isten segítséget amikor nem is gondoltam, ne méltóztassék elítélni panaszos levelem miatt de rettenetes dolog a mikor egy esperesnek az özvegye ilyen nehéz sorsra jut, de szüleim már nem élnek, rokonom közeli nincs, így teljesen magunkra vagyunk hagyatva. "

I

5 Az esperesné levele egy másik akkut problémára is ráirányítja a figyelmet. Azokról a lelkésznékről van szó, akik életkoruk szerint még dolgozhattak volna, azonban legtöbbjük semmilyen képzettséggel nem rendelkezett. Általában kézimunkázásból próbáltak valamilyen mellékjövedelemre szert tenni, ami egyre kevésbé jelentett megoldást számukra. Az özvegyek súlyos helyzete enyhítésének másik megoldását abban látták, hogy szeretetházat nyitottak számukra Orszentmiklóson 1928-ben. Az intéz15 Özv. Szabó Antalné esperes özvegye Ravasznéhoz, Hajdúszoboszló, 1928. szept. 22. 63 - 1928. ZSL 8. RLOSZ-akták, 1927-1932. 331