Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Sárai Szabó Kata: Női szerepértelmezések - a Református Lelkésznék Országos Szövetsége

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. sősorban azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a társadalom elesettjein, a perifériára szorultakon, a rászorulókon segítsenek, miközben az evangéliumot kívánták eljuttatni a társadalom mind szélesebb köreibe, ebbe beleértve saját társadalmi csoportjukat: a középosztály nőtagjait. 1927-ben más céllal alakult meg a Református Lelkésznék Országos Szövetsége. A budapesti református teológiai akadémia által rendezett januári lelkészkonferenciákkal párhuzamosan mindig módot nyújtott a rendezőség arra is, hogy az egész ország területéről férjeikkel érkező papnék külön gyülekezve egyrészt hiterősítő, másrészt a keresztény szeretetmunkák körébe tartozó előadásokat hallgassanak, és ezek alapján eszmecserét folytassanak. Itt született meg a terve egy országos szövetség megalakításának.

3 A Református Lelkésznék Országos Szövetségének (továbbiakban: RLOSZ) elsődleges deklarált célja az volt, hogy feltárja és megfogalmazza a lelkésznék különleges helyzetét, problémáit. Arra kívánták ráébreszteni a lelkésznéket, hogy egy önálló csoport tagjaként definiálva önmagukat jobban eleget tehetnek papnéi kötelezettségeiknek, s megfelelhetnek a velük szemben támasztott újabb elvárásoknak és kihívásoknak. A szövetség megalakulását ebből a szempontból úgy is tekinthetjük, mint egy új, tudatos önmeghatározásra való eszközt. Jan Assmann szerint „kollektív identitáson, vagyis mi-azonosságon azt a képet értjük, amelyet egy csoport önmagáról fest, s amellyel a tagok azonosulnak. A kollektív identitás azonosulás kérdése a részt vevő egyének részéről »önmagában« nem létezik, hanem mindig csak annyiban, amennyiben egyesek hitet tesznek mellette. Ereje attól függ, mennyire él elevenen a csoporttagok tudatában, mennyire képes motiválni a gondolkodásukat, cselekvésüket".

4 A szövetség alapítóinak az volt a szándéka, hogy a papnékat helyzetük, származásuk, stb. különbözősége ellenére egy szövetségbe tömörítsék, s ezzel ráébreszszék őket arra, hogy az egyházban betöltött sajátos pozíciójuk elsősorban a többi papnéval köti őket össze. A szövetség céljaként az alapítók a következőket fogalmazták meg: „A testvéri összetartás érzésének ápolása; református egyházunkban a gyülekezeti munka felkarolása, annak a keretei között a diakónia felkarolása; az egyháztársadalmi élet vonzóvá és élénkké tétele." A cél megvalósítására szolgáló eszközök: „A személyes érintkezés közvetítése és élénkebbé tétele. Konferenciák és tanfolyamok rendezése. A lelkésznére váró egyháztársadalmi munkáknak módsze3 Ravaszné és Nóvák Olga a Dunamell. Ref. Papnék Szöv. nevében Ravasz Lászlóhoz. Budapest, 1927. márc. 2. 4/1927. Zsinati Levéltár (továbbiakban: ZsL 8. RLOSZ-akták, 1927-1932. 4 Jan Assman: A kulturális emlékezet. írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2004. 131. 325