Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Coroi Artúr †: A karatnai református anyaegyházközség megalakulása, 1744

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. nünk, amelynek következtében a feltorjai anyaegyházközség összébb zsugorodott, az elszakadt részből pedig létrejött egy új, kicsiny, kezdetben leggyakrabban alsókaratnainak nevezett anyaegyházközség, amelyet az egyszerűség kedvéért többnyire csak karatnainak nevezünk. Karatna neve szláv eredetű (rövid mező vagy föld),' de helynevei többsége a legkorábbi oklevelek tanúsága szerint magyar.

2 A Torja vize vízgyűjtő medencéjében a szláv helyneveket a nagy tatárjárás (1241) után - bár az ott élő ruténeket 1324-ben kelt hiteles oklevelek is említik

3 - az itt korábban megtelepedett magyarok őrizték meg, a szlávok jelenlétére utaló helyneveket pedig magyarok adták.

4 A Karatnai Telek 1983-as régészeti feltárása során - a magyarság korai jelenlétének tanújeleként - egy honfoglaláskori vagy nem sokkal későbbi cserépbogrács-töredékre, a Torja vize jobb partján pedig egy azonos korú, több jellegzetes honfoglalás kori magyar acél nyílhegyet tartalmazó, leletekben gazdag kunyhó maradványaira bukkantak.

5 Karatna, Al- és Felvolál a kézdiszéki Feltorjának a Torja vizén túli, Fehér vármegyéhez tartozó részei.

6 Feltorja Pál nevű papja négyszer szerepel a pápai tizedjegyzékekben (1332-1334).

7 A feltorjai anyaegyházközség tagjainak zöme a karatnaiak is - a 17. század elején reformátussá vált, a katolikus valláson maradottak pedig az altorjai római katolikus anyaegyházközséghez csatlakoztak. Apor Péter a következőket írta a karatnai templomról: Felső-Torja vero etiam Sz[ent] Márton-Torja, a dedicationibus scilicet ecclesiarum, prout ex scriptura supra sacristiam insculpta lapidi templi Felső Torjensis videre quis poterit, hoc modo: „Anno 1516. In honorem Sancti Martini episcopi erexit 1 Karácsonyi János: Orosz-szláv lakosok Erdélyben. Lúgos, é. n. 11. 2 SzOkl. I. 55. 1349. IX. 19. Bydushyg = Büdöshegy, SzOkl. VIII. 22-29. 1360. XI. 25. Castrum Bálványos-, SzOkl. III. 13-15. 1360. XII. 31. Castrum Bálványos', SzOkl. III. 15-20. 1364. III. 21. Kuzberch = Közbérc stb. (Bálvány szavunk tulajdonképpen szláv eredetű, a szláv nyelvekben követ, sziklát, kőszálat jelent.) 3 A népnév helyes olvasata a ruteni (SzOkl. VIII. 6-9.), nem a biceni. (SzOkl. I. 38^42. 1324. I. 14; 1324. II. 5.) 4 1693-ban az Oroszoklábja, 1747-ben és 1827-ben az Oroszok, 1761-ben a Ruszkó helynevet említik. (NYIRK. 1958/11. 215; Cs. Bogáts Dénes: Háromszéki helynevek. In Csutak Vilmos (szerk.): Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929. 56, 61. Altoiján ma is él a Vocsina dűlőnév. 5 Székely Zoltán: Kora középkori települések a Székelyföldön. Veszprémi Történelmi Tár. 1990/1. 3-19.; Székely Zoltán: Pecenegii ín sud-estul Transilvaniei. Aluta XVII-XVIII, 1985-86. Sfintu-Gheorghe, 1988. 197-210. Értékelésünk a leletek eredetéről és koráról eltér a Székely Zoltánétól. Lásd a 3. lábjegyzetet. 6 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 2. köt. Budapest, 1987. 201202. Kézdiszentlélek egy része is Fehér vármegyében feküdt. (SzOkl. IV. 77-79, 90-93.) 7 Monumenta Vaticana Hungáriáé. Series I. Tomus 1. Budapest, 1887. 105, 109, 116, 126. 262