Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)
EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna: Konfesszionalizáció a 18. század második felében: felekezeti konfliktusok Bánkon és környékén
NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. (1753) Fábry Sámuel bánki lelkészt „ezen a településen egyszer sem látták". 45 1754 áprilisában eltiltották őt a Felsőpeténybe való kijárástól, illetve intették, hogy ha újra tetten érik valahol, akkor peres eljárást kezdeményeznek ellene. A döntés ellen a felsőpetényiek a következő év elején kérelemben tiltakoztak. 46 Egyelőre tisztázatlan, hogy volt-e ennek a kérelemnek hatása, és hogy a bánki lelkész felhagyott-e kijárásával. Egy következő, 1762-es kihallgatásban a tanúk vallomása szerint a felsőpetényi evangélikusok a lelkészi szolgálatokért Bánkrajártak. 4 7 Gida József nőtincsi plébános és Bodonyi Sándor romhányi esperes 1763-ban és 1765-ben is jelentette, hogy joghatóságukat a következő bánki lelkész, Kellisch Sámuel is megsértette azzal, hogy Felsőpetényben kiszolgáltatta a szentségeket, de a levelek hatására komolyabb vizsgálat nem kezdődött, az 1770-es évek elején pedig másfelől próbálták korlátozni a bánki lelkészek mozgásterét. 1774-ben a felsőpetényiek továbbra is kérték, hogy a bánki lelkész köztük végzett szolgálatai (háromhetente istentisztelet, temetés, haldoklók látogatása) és a filiai viszony továbbra is fennmaradhasson a két település közt. Az 1775. évi nyomozás alapján a bánki lelkészek háromhetente a lelkészi feladatok teljességét gyakorolták Felsőpetényben, tehát a viszony minden addigi tiltás ellenére szoros, filiális volt a két település között. 4 8 A kérelmet visszautasították, többek között a váci konzisztórium és Gida József levelének köszönhetően, amelyekben tagadták, hogy a bánki lelkészek a kijárással addig felhagytak volna. 4 9 Miután a kérelmet 1775-ben visszautasították, és valószínűleg Kellisch Sámuel a tiltó rendelkezést nem teljesítette, 1778-ban a váci püspöki konzisztórium kezdeményezésére ismét vizsgálni kezdték az ügyet. Kellisch nem tett vallomás, hanem levélben védekezett: a régi szokásra és elődeire hivat45 MOLC40,Fasc. 16.,No. 128. - 1753. december 3., felsőpetényi kihallgatás, Csonka János vallomása ., ...inhacpossessionie nunquam vidint... ". Felmerülhet a kérdés, hogy Fábry Sámuel és Fábry Mihály rokonok voltak-e. V.ö. Okolicsányi: i. m. 177-178. 46 Érdekes, hogy kérelmükben Fábry Mihály tanítóra, akit a határozattal szintén megintettek a felsőpetényiek, nem tértek ki. VPL I. 1. d. APN I. 1755. - 1755. január 16., a felsőpetényi evangélikusok kérelme. 47 A tanúvallomások és Eszterházy Károly püspök egy levele között (MOL C 40, Fasc. 16., No. 128. - 1762. április 14., Eszterházy Károly püspök levele a Helytartótanácsnak) ellentmondás van. A püspök szerint a bánki lelkész 1762-ig folyamatosan keresztelt és esketett Felsőpetényben, tehát kiment a filiájába, míg a tanúk ezt tagadták. Valószínűbb, hogy a lelkész továbbra is eljárt Felsőpeténybe és a tanúk (a hat tanú közül öten protestánsok voltak) vallomásait Fábry Sámuel védelmezéseként kell értelmeznünk. 48 VPL I. 1. bf. Fasc. 4., No. 13. - 1775. május 1., felsőpetényi kihallgatás. Az 1775-ös kihallgatásban szintén megfigyelhető a tanúk lelkészt védelmező magatartása. 49 VPL 1 1. bf. Fasc. 4., No. 14. - 1775. május 17., Gida József levele Vácra és MOL C 40, Lad. E., Fasc. 5. - 1775. május 15., a váci konzisztórium levele a Helytartótanácsnak. 239
