Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)
EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna: Konfesszionalizáció a 18. század második felében: felekezeti konfliktusok Bánkon és környékén
NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. kozva magyarázta gyakorlatát. 5 0 Az 1778-ban keletkezett iratok már nem csupán Kellisch felsőpetényi szolgálatait kifogásolták, hanem a középpontba az értük járó stóla került. Ez alkalommal már nem tudták a kihallgatással és a helytartótanácsi tárgyalással elrendezni az ügyet, ezért 1779-ben vármegyei peres eljárást indítottak Kellisch Sámuel ellen. A per indítóoka változatlan volt: a felsőpetényi evangélikus vallásgyakorlat sérti a nőtincsi plébános joghatóságát. A februártól szeptemberig tartó perben minden addigi iratot és királyi rendelkezést megvizsgáltak. 5 1 Ebben az eljárásban is megmutatkozott a konfliktusoknak az az általános vonása, hogy mindkét fél más-más törvény pontokra hivatkozva védte a saját álláspontját. A szemben álló felek az idézett törvényekkel külön-külön egy koherens érvrendszert hoztak létre, ezeket azonban nem lehetett egymáshoz illeszteni. Járatosak voltak a törvénycikkekben, sorra idézték a törvénycikkeket, de elbeszéltek egymás mellett. A protestáns fél a 17. század végi és 18. század eleji szabályozásokat idézte, és bizonyította emberi emlékezetet meghaladó nyilvános vallásgyakorlatát, a katolikus fél pedig a Carolina Resolutiót idézte, illetve az 1749-ben, 1753-ban és 1754-ben kiadott királyi rendeletekre hivatkozott. Ezen az eseten keresztül jól látszik a környék konfliktusainak egy másik fontos jellemvonása is. A felekezeti összetűzésekből a valós helyzettől elszakadva jogi probléma keletkezett. Az a benyomásunk alakulhat ki, hogy katolikus részről nem tudták elfogadni a megváltozott helyzetet, hogy Felsőpetényt nem lehetett katolikus filiává alakítani, mert a lakosság nagy része hosszú ideje protestáns volt. A másik részről a fennálló törvények és sejthetően az evangélikus egyház belső viszonyai sem engedték meg azt, hogy Felsőpetényben a vallásgyakorlat minden eleme (például saját lelkész) biztosítva legyen. A Kellisch Sámuel ellen folytatott perben végül 1779. szeptember 2-án hozták meg a felmentő ítéletet. Ezzel a pereskedés azonban nem ért véget. Az 1780-ban kezdődő kihallgatások a felsőpetényi szolgálatok helyett a stólajövedelmekre koncentráltak, 1782-ben pedig egy másik ügy kapcsán újra kifogásolták azt, hogy temetés miatt Kellisch Sámuel Felsőpetényben volt. A lelkész és a közösség ekkor a türelmi rendeletre hivatkozva védekezett. 5 2 A bánki lelkészek felsőpetényi szolgálatát ért támadások tehát végighúzódtak a század egész második felén. A két falu közti vallási kapcsolat a megtelepedé50 Evangélikus Országos Levéltár (EOL), Archívum Generalis Ecclesiae (AGE): I. a. 23; 5./IX. 1778. július 14., Kellisch Sámuel levele a Helytartótanácsnak. 51 MOL C 40, Lad. E„ Fasc. 5. - 1779., Kellisch Sámuel elleni periratai. 52 VPL I. 1. d. APN I. 1782. - 1782. október 24., felsőpetényi kihallgatás, Kellisch Sámuel és a felsöpetényiek levele. 240
