Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)
NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. ra is. Az öregek, ha van még baromfi, tesznek a tyúk- vagy disznóólra, a csűr helyett a garázsra kerül koszorú. A központi fűtés bevezetésével nincs hol elégetni a régit, mégsem dobják ki; mindig kicsit odébb teszik, pincébe, kamrába, eresz alá, amíg észrevétlen szétesik, elporlad. Általában egy virágkoszorút, pár szál virágot visznek haza maguknak. Figyelemre méltó, hogy az 1930-as évekhez viszonyítva megváltozott a szentelt koszorú otthoni elhelyezése. Régen a padláson tartották, és vihar, égiháború alatt égettek el belőle egy darabot. Ma ennek gyakorlati alkalmazása megszűnt, de ahol koszorú van, rendszerint él az annak erejébe vetett hit is. Nem sikerült megállapítani azt, hogy mióta helyezik a koszorút a padlás helyett a bejárati ajtó fölé. De Solymáron évtizedek óta az udvarra nyíló bejárati ajtó fölött helyezik el a friss koszorút (10. kép). Ez ma csak solymári szokás, a környező német falvak között is helyi jelenség. Bár a koszorút ugyanúgy szentelménynek tartották erős idő esetére, elhelyezése általánosabb magyarázatot kapott: a gonosztól véd; hogy ne jöjjön be a rossz. Kézenfekvőnek tűnik a párhuzam a Buda környéki szerbek sárga virágú Szent Iván-napi koszorújával, amit a bejárati ajtó fölé tesznek abban a hitben, hogy megóvja a házat a szélvihartól. 2 6 A múltban ők is tettek a gazdasági épületekre, a kútra és újabban visznek ki a temetőbe is. Bár a szerb lakosságú települések sincsenek messze, tény, hogy a 18. században több későbbi német településünkön élt szerb, illetve szerbhorvát lakosság, akik beolvadtak, vagy tovább költöztek. Solymárral intenzív kapcsolatot tartottak, mert a solymári római katolikus templomban őrzött fekete Szüzanya képe a környékbeli szerbek zarándok helye is volt. 2 7 Solymáron szép hagyománya van annak, kik a körmenet tisztségviselői, kik viszik a szükséges kellékeket. Régen is, ma is az oltárt díszítő asszony csinálta/csinálja a virágdíszt a baldachinra, a keresztre, a két piros, két fehér, két zöld lobogóra. A hat lámpást viszont a „gazdája" vagy annak leszármazottja díszítené, azaz annak a feleségének/anyjának kötelessége a koszorúkészítés, akinek az adományából megvették az egyházközség használatára. Ez a díszítmény egységes jellege érdekében ma másként van: a specialista asszony szerzi be a virágot, elkészíti a koszorúkat, ennek költségét a családok kifizetik neki. 2009-ben a baldachin 4, a zászlók, a lámpások 6-6 csúcsára 4 rózsaszín és 4 fehér szegfű26 Bálint Sándor óbecsei példát említ, ahol az úrnapi virágból koszorút fonnak, és a ház udvari falára teszik. Ezt a pravoszláv rítus hatásaként értelmezi. Bálint: i. m. (1989) 358. 27 A katolikus Solymár kegyképéhez Budakalászról, Csobánkáról, Pomázról és Szentendréről görögkeleti szerbek is zarándokoltak. Bonomi, Eugen: Serbkroaten im Ofner Bergland. Südostdeutsche Forschungen, 4. 1939. 58. 155
