Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. hoz hasonló koszorúval és füzérekkel ékesítették fel azt. Úrnap nyolcadán pedig minden nap új koszorút kötöttek a szentségre. A környéken sok virágkertész élt, a nemes rózsát, az óriás és a csokros szegfűt tőlük vásárolták a helyi asszonyok, akik a koszorúkötés specialistái voltak. A 20. század közepéig szokás volt feldíszíteni a baldachint, a zászlókat és a lámpásokat is, de az azt végző asszonyok halálával a legtöbb településen megszakadt ez a hagyomány. Solymáron a szentségtartón kívül a baldachinra, a keresztre, a lobogók csúcsára is készítettek/készítenek koszorúkat, a szárukra virágcsokrot. A csokros szegfűt bimbós állapotában is kedvelték, a külső, zöld lepelleveleket lefejtve kalászformát alakítottak ki a virágfejek mellé. A hat lámpást a lámpavivők, illetve női családtagjai díszítették. Az 1930-as évek végén újakat vásároltak, amelyeket az adományozó jómódú családok tagjai vittek körmenetek alkalmával. Az emlékezők e váltáshoz kötik a díszítésmód megváltozását: míg a régi lámpáson mezei virágból volt a dísz, az újakon már szegfűből (7. kép). Az úrnapi koszorúkötés napjainkig élő hagyományát Solymáron volt módom rögzíteni 2008-2009-ben. Azt, hogy miből, milyen arányban készülnek tarka kerti és vadvirágból vagy sárga varjúhájból a koszorúk, függ az időjárástól és az ünnep változó naptári idejétől. A koszorúkötést és a növények begyűjtését a solymári idős, ritkábban középgeneráció tartja feladatának. Ok az elmúlt évtizedekben igyekeztek biztosítani maguknak az alapanyagot, és telepítettek a virágoskertbe kullkraud-ol. Most is sok háznál találni egy-két koszorúra valót, néhol többet is. Megszűnt tehát a virággyüjtés társasmunka jellege, nincs jelentősége a szedés idejének. A kötést is egyedül végzik, hiszen a gyermekek, unokák dolgoznak, tanulnak. A legtöbben készítenek a helyben vagy más településen külön háztartásban élő fiatalok számára is, közülük nem mindenki van ott a körmeneten, ők a megszentelt koszorút kapják meg. Nincs biztosítva az átadás-átvétel folyamata ugyan, de újabban jelentkezik rá némi igény, meg is lehet vásárolni: egy idős, a koszorúkötés specialistájának tekintett asszony készített pár évig eladásra is, az egyik virágüzletnek is adott át. Ha sok az alapanyag, a négy oltárt állító család az oltárdíszítéshez is készít koszorúkat. 2008-ban előfordult gyertyatartókra, vázákra, szobrokra téve az oltárokon. A kápolnák falára napjainkban nem szokás tenni. A templomba és a körmeneten mindenki a kezében viszi, az idősebbek a csuklójukra húzva, a fiatalok a ruha kímélése miatt drót- vagy madzagfület készítve a táskáról lógatva, babakocsira téve (5. kép). Aki köt, az köt a temetőbe is a legközelebbi családtagok sírjára (9. kép). Gyakran készít a körmeneten jelen nem lévő testvér, gyermek, unoka családja számá154