Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. Nagycsütörtökön illő befejezni a házkörüli tavaszi nagytakarítást. Ezen a napon ki kell menni a temetőbe, rendbe tenni a sírokat. Idősek szerint a halottak szellemei megjelennek és körülnéznek, hogy milyen rend van a környéken, az emberek elmennek-e a nagycsütörtöki vecsernyára. Júdás ezen a napon árulta el Jézust, ezért ez rosszat sejtető nap, ha lehet, mindenki a legjobban cselekedjen, tegyen eleget az idősek kérésének, szokásoknak, szolidan, visszahúzódóan viselkedjen. A templomban ettől kezdve nem harangoznak, csak kongatnak, fakalapáccsal, kézi fatekerővel. Régebben nagypénteken, ma már nagyszombaton este a gyerekek és a fiatalok a templom mellett hatalmas nagy tüzet gyújtanak. A fiatalok készitik elő az alkonyati tűzgyújtást, ők hordják össze, gyűjtik nagy csomóba a templomkertben a tűzrevalót. A gyerekek meg egymás között felosztják, hogy ki mikor fog kerepelni. Mind a két feladat komoly munkát jelent. A tűzgyújtás azért, hogy ne okozzon kárt és egész éjjelen át pirkadatig égjen a tűz, legyen közelben mit rátenni. A kerepelés meg azért, hogy szünet nélkül szóljon éjfélig a kereplő. Még a váltást is úgy kell időzíteniük, hogy a kereplő egy pillanatra se halkuljon el. A templom tornyában a harangok alatt felállított kereplőt 12-15 éves fiúk szünet nélkül, egymást 10 percenként váltva tekerik. A csepei kereplő olyan hangos, hogy az egész falu hallja. Olyan a hangja, mintha valahol a távolban kézzel hajtható gépen kukoricát morzsolnának. Már a faluba vezető országúton lehet hallani ezt a különös mély morajt. A kereplő a toronynak azon a szintjén van elhelyezve, ahol ablakok vannak. Ilyenkor az ablakokat sarkig kitárják, nyitva tartják a templomtorony alatti szárnyas ajtókat is, hogy ne az épületben üljön meg a helyszínt betöltő fülsiketítő zaj, hanem minél messzebbre terjedjen az éterben. Az állandó ütemű hangos moraj miatt a templom épületében nem lehet emberi szót váltani. A kereplő fiúk is mutogatással adják egymás tudtára, hogy ki következik a hajtókarnál. Pihenőidejükben a fiúk kiülnek a torony nyitott ablakába, és onnan nagy élményben van részük. Nem mindennap elérhető magaslatról szemlélgetik falujukat. A látvány valóban lenyűgöző. A fénypontok nyomán a falu határai jól kirajzolódnak. A szemlélő alatt az utcai közvilágítás melletti mély sötétségben pontokban világítanak a házak ablakai. Fent a csillagos égbolt zárja a látóhatárt. A templomkertből sötét emberi alakzatokkal körbevett, magasra fel-felcsapó, erőteljes fénycsóva világítja meg az Isten házát. A tűz felől emberi hangok is hallatszanak, de a toronyban senki sem beszél egymáshoz. Az elmondások szerint minden fiúban mély élményt hagy a nagyszombati kerepelés, főleg az éjszaka sötétjének látványával együtt. A fiúk meg vannak győződve arról, hogy nagyon fontos dolgot tesznek folyamatos kerepelésükkel, mert éjszakáig ébren tartják az embereket. Arra ők nem gondolnak, hogy ezzel a zajkeltéssel elűzik a gonosz, az oda nem való szellemet. Persze a 120