Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. kerepelés, a faszerkezet hangja azt is jelenti, hogy a harangok ilyenkor elnémultak, és a kereplő dolga a szombati ájtatosságra hívni az embereket. Éjfél előtt a templom bejáratánál gyülekeznek a hívek. A csepeiek fontosnak tartják, hogy nagyszombaton éjfélkor a kereplő hang elnémulásakor ott legyenek az ájtatosságon. Az asszonyok a templomban, a férfiak a templom előtt készülődnek a körmenetre. Gyertyával kezükben felsorakoznak a menetre. A templom előtti keresztnél véget ér a nagyszombati közös szertartás. Ez idő alatt a fiatalok arra törekszenek, hogy az alkonyatkor meggyújtott tűz folyamatosan égjen és minél magasabbra szökjön fel a lángja, hogy minél messzebbre világítson, minél többen vegyék észre. Szerintük a nagyszombati templomi tűz szimbolizálja az áruló bűnös Júdás égetését, a tisztulás végét, a világosság eljövetelét. A vidéken dolgozó csepei fiatalok ekkor találkoznak először a nagyünnep előtt. A tüzet körülállva beszélgetnek, híreket váltanak egymás között, miközben a tüzet vigyázzák, hogy nehogy kárt okozzon, és a tűz legalább pirkadatig ki ne aludjon, az éjszakai körmenetet is kellően megvilágítsa. A feltámadási körmenet háromszor kerüli meg a templomot. Gyertyákkal a világosságot jelképezik. (Itt megjegyezendő, hogy még a húsvéti szertatás felújításával nem tértek ki arra, hogy szentsírt állítsanak.) Húsvét vasárnapján mindenki ünnepi öltözékben igyekszik a nagyünnepi szent liturgiára. A családtagok, még ha nem is egy háztartásban laknak, arra törekednek, hogy a templom előtt találkozzanak és a templomkertbe együtt lépjenek be. Minden háztartásból az asszonyok kezében ott van a szentelni való ételekkel megrakott kosár, csakis erre az alkalomra szolgáló terítővel gondosan letakarva. Az egymás mellett sorakozó kosarak látványa lenyűgöző. A kislá-nyoknak is készítenek külön kiskosarat. Ezekbe a kosárkákba már csokinyuszikat és tojásokat tesznek, de ezeknél is fontos, hogy meg legyenek szentelve, sőt gyertyát is gyújtanak benne. A csepeiek húsvéti kosara nagyon gazdag: nélkülözhetetlen a pászka, a kereszt-kalács, a só, a torma, a tojás, a sonka, a töltött tyúk, a pénzesvirág, a fokhagyma, a vaj, a kolbász. Összegezve: Csépén a görögkatolikus egyház visszanyerte önállóságát, a hívek örömmel csatlakoznak az egyház által kezdeményezett szokásokhoz, újításokhoz, az egyház sem zárkózik el a hívek kezdeményezésétől, legyen az újnak tűnő cselekedet, vagy a régiek újbóli megvalósítása. Úgy gondolhatjuk, hogy egy peremterületre került közösség annyira magára maradt, hogy egyedül az egyház az az intézmény, amelyhez ragaszkodni tudnak. Az egyház igyekszik is a közösség igényének megfelelni, az ünnepeket sokszínű cselekedetekkel gazdagítani, és e cselekedetek, elemek között nem veti el az olyan profán dolgokat sem, mint például a csokitojások, csokoládéból formázott nyuszikák szentelése. 121