Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

III. Szent szövegek, egyházzene - Medgyesy-Schmikli Norbert: XIX. századi népi kéziratos énekeskönyvek Gencsapátiból és Perenyéből

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. — egyik karácsonyi prédikációjára (Pseudo-Augustinus sermoja) megy vissza, amit a későbbi századokban dramatizáltak. A Mikor Máriához... ének több, Gencsapátihoz és Perenyéhez földrajzilag közelebb keletkezett barokk kori kéziratos énekeskönyvben is előfordul.

54 Az ének gencsi előfordulása eleven illusztrációja annak, hogy a népi műveltség, az előénekesek felelőssége milyen nagy múltú művelődéstörténeti értékeket hordozhat. Vizsgált kéziratosainkban három Mária-siralom olvasható. Az I. kéziratban a páratlan szépségű Nyugodjál már virágom... kezdetű siralom (157-159.) olvasható dallamjelzés nélkül. A planctus a kereszt alatti Mária-siralmak csoportjába tartozik. Az Édesanya árvaságát siratja, és az utolsó strófában - hasonlóan az Ómagyar Mária-siralomhoz (1300 körül), a XVI. század eleji magyar nyelvű kódexekhez és az 1765-ben bemutatott csíksomlyói passiójátékhoz

55 - Mária együtt akar halni, és együtt szeretne eltemetkezni Fiával.

56 Az első és utolsó versszakot idézzük: „Nyugodjál már, virágom, - meg horvatt arany ágom, - Jézus! Fényes csillagom, - árván maradt édes Anyád, a ki gondot viselt reád, - jaj-jaj édes magzatom, - Jézus fényes csillagom! - Oh, én szelid galambom, gyászban borult hajnalom! — Jézus fényes csillagom, - Oh bár veled meghalhatnék, egy koporsóban fekhetnék, - Jaj, jaj, édes magzatom, - Jézus fényes csillagom!"

57 Tömő József énekgyújteményének Oh szomorúságnak gyászos órája... kezdetű 11 versszakos éneke (Dallama: „Jer áldozatra, hív keresztény") szintén Jézus halála után hangzik el Szűz Mária ajkáról a kereszt alatt. Az énekben Mária kéri az angyalokat, hogy rogyadozó tagjait támogassák, majd Fia testét ölébe veszi (Pietá-jelenet) és sebeit csókolgatja, végül a bűnösöket Fia követésére szólítja. Két versszak színi előadásra vagy búcsújárásra utal(hat), melyben maga Mária kéri Fia közbenjárását a képe elé zarándoklókért: „Szánjatok meg engem, kedves hiveim, - Kik ide jöttetek, hív tisztelőim, - Látjátok ölemben sz[ent] fiamat, - Fájdalommal teljes magzatomat. [...] Áldott sz[ent] nevedért, kérlek, sz[ent] fiam, - Tekints kegyes szemmel e fáradtságra, - Kik köszöntésedre ide jöttünk, - Mennyországban egykor örvendezzünk!"

58 Ugyanez a kézirat egy másik Mária-siralmat is énekeltet Dicsértessél szent keresztfa... incipittel (dallam: „Oh siralom, oh, fájdalom"). Az ének első négy versszaka a Szent Keresztről és Jézus véréről szól, majd az 5. strófában két szakasz erejéig hangoznak el Mária panaszolkodásai: „Siralmas az én életem, - Szomorú minden lépésem, - Szent fiamat nem találom, - A keresztfán halva látom. Szent keresztfa, hol termettél, - Talán czedrus fából lettél, - De szomorú szép virágod, - Mert a Jézust halva látod."

59 Figyelemre méltó, hogy az egyik sorban a keresés-motívum is feltűnik, mely szintén középkorra visszanyúló jellegzetessége a misztériumdrámák és népénekek Mária-siralmainak. A planctus a Pietá-jelenettel zárul. 71