Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Schleicher Vera: Nyaraló hívek, hívő nyaralók. Fürdőtelepi templomok és kápolnák a Balaton-parton I.

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. szívesen adományoztak telket kápolna építésére is, a kegyúri jogot a veszprémi püspökségnek engedve át. Az északi part egyházi birtokain is találkozunk hasonló kezdeményezéssel: alig néhány évvel a parcellázás megkezdése után a Veszprémi Székeskáptalan adományozott telket Káptalanfüred középpontjában a Magyar Ferences Rendtartománynak, templom és rendház építése céljából, amely viszont később a Veszprémi Ferences Rendházat bízta meg a káptalanfüredi hívek gondozásával.

16 Fontos szerep jutott a kápolnák építésében maguknak a balatoni fürdőegyesületeknek is. A fürdőegyesület jellegzetes balatoni önszerveződési forma volt, amely elsősorban a fürdőtelepekkel sokszor érdekellentétben álló anyaközségek őslakossága, illetve később a balatoni ernyőszervezet, a Balatoni Szövetség felé képviselte a nyaralótulajdonosok érdekeit. A főbb infrastrukturális fejlesztések és a parkosítás, partszépítés mellett fontos célkitűzésük volt a közösségépítés, a formálódó új településrészek és közösségek arculatának, azonosságtudatának megfogalmazása. A különböző nagyvárosokból (elsősorban Budapestről, Kaposvárról, Székesfehérvárról, Győrből, Pécsről, Szombathelyről) származó, különböző vallásfelekezetekhez tartozó politikusok, mérnökök, vasúti tisztviselők, vállalkozók, értelmiségiek, katonatisztek összekovácsolására kiválóan alkalmasnak bizonyult a falusi illemhelyek szagtalanító fertőtlenítésére szervezett akció éppúgy, mint a közösségi helyiségek: kaszinók, mozik, könyvtárak alapítása. Nem lebecsülve annak alapvetően hitéleti funkcióját, lényegében mégis ezek közé a közösségi épületek közé kell sorolnunk a fürdőtelepi kápolnákat is, amelyek érdekében felekezeti hovatartozás nélkül sorakozott fel egy-egy fürdőegylet egész tagsága. A saját arculatukat kereső, önállósulásra áhítozó telepek utcaképének és a szaporodó közösségi események koreográfiájának egyaránt szüksége volt ezekre a központi, megszentelt helyekre, amelyekért tehát jelentős anyagi áldozatokra is hajlandók voltak. Mindezen tényezők együtthatása sem lett volna valószínűleg elegendő e kápolnaépítési hullám elindításához, ha nem társulnak hozzá bizonyos országos és helyi egyházpolitikai megfontolások. Ezek legfontosabbika Rótt Nándor megyéspüspök azon felismerése volt, hogy az egyre népszerűbbé váló Balaton-part pasztorációja jelentős feladatokat jelent, s ugyanakkor presztízsnövekedéssel is járhat a katolikus egyház számára. 4. A balatoni pasztoráció Bár néhány esetleges intézkedésre korábban is volt példa, a Balaton térségének pasztorációjára irányuló törekvések tudatos programmá szervezése 1929-ben kezdődött egy püspöki körlevél kibocsátásával, amelyben a püspök kisegítő lelkészek, káplánok toborzására tett kísérletet. Még ugyanebben az évben sor került 411