Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Kovácsné István Anikó: „Tudom, hogy van egy Isten...” A népnevelés vallásos mozgatórugói székely és csángó népművészek élettörténeteiben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. vezet. Sóvidék folklóradatait, szokáselemeit egy-egy tematikus dolgozatban írja meg, továbbá konferenciákra, pályázatokra jelentkezik. M. F. nevelői tevékenységének úgy tűnik elsősorban a falu határain kívül, távolabbi vidékeken van hatása. Egyrészt erdélyi és magyarországi fafaragó táborokban vésőforgatásra tanítja az érdeklődő fiatalokat. Másrészt a világ legtávolabbi pontjairól érkező turistáknak mutatja be a lakásán berendezett állandó kiállítást, a megfaragott mondajelenetekről, népszokásokról, a magyar történelemről, rovásírásról, a fafaragás technikájáról, motívumkincséről beszél. Vargyason egy évben vezetett bútorfestői tanfolyamot, de következő esztendőben, érdeklődés hiányában nem folytathatta az oktatást. Azok a falubeliek, akiket faragni tanított hálátlanokká, ellenségesekké váltak, így a keserű tapasztalatai visszavonulásra kényszerítik.

22 Ny. I. azzal a hittel ismerteti meg a pusztinai, frumoszai gyerekeket a népdal, néptánc, néphagyományok világával, hogy ily módon a kultúrájuk a következő nemzedék számára is átmenekíthető. Úgy érzi, az értékmentésnek ez a formája lelassítja az asszimilációs folyamatot, és boldogabb emberekké válnak azok, akik a magyar kultúra által nevelkednek. A gyerekekkel és az idősebb generáció képviselőivel együtt moldvai falunapokon, erdélyi, magyarországi rendezvényeken lép fel, mintegy valóságként szemléltetve a hagyományozódás apától fiúig ívelő kontinuitását. A gyerekek a sikert, a közönség elragadtatását érzékelve egyre nagyobb lelkesedéssel sajátítják el az átadott ismeretanyagot. Frissen szerzett tudásuk a szüleiket is megörvendezteti, és nyitottá teszi őket a nemzeti kultúra befogadására. „Az volt az érzésem, hogy a gyermekeken keresztül meg tudjuk fogni a szülőket. Annyira boldogak voltak. Az első előadásnak akkora hatása volt. Látták őket a színpadon. Hallottam a szülőket, ahogy mondták, na nézd meg, hogy talál a gyermeknek a szájába a magyar szó." Ny. I.-nak sikerül a népviselethez való viszonyulást újra pozitív kötődéssé alakítani. Először a népviselet, majd az ősi, azaz a szebb, az értékesebb viselésére buzdítja a helyieket.

23 „Egy dolog, amiért büszke vagyok, egy népdalversenyen bemutattam két fiút, aki fel volt öltözve régi népviseletbe. Eléhívattam őket, s mondtam látjátok-e, milyen szépek ezek a legénykék. Tudjátok-e, miért? Azért, mert régi népviseletbe vannak öltözve, amit hordottak az őseink. Nem mondtam, hogy milyen csúnya, amit ti hordtok, nagy lapis, rózsás, szembeszökő színekvei. De azt mondtam, na azt szeretném, ha a következő népdalversenyen minden fiú így lenne öltözve, régi népviseletbe." Kérésének hatására az asszonyok újra elkezdenek gyerekeiknek régi viseletet varrni. Ugyanakkor annak is tanúi lehetünk, hogy miképpen ösztönöz a média a hagyományok termelésére, fenntartására. A frumoszaiak, akik elhagyták a népviseletüket, sértődötten veszik tudomásul, hogy a csíksomlyói búcsún őket nem, csak a pusztinaiakat filmezik. Ennek a 367