Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Kovácsné István Anikó: „Tudom, hogy van egy Isten...” A népnevelés vallásos mozgatórugói székely és csángó népművészek élettörténeteiben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. mellőzöttségnek a hatására a láda fenekéből előkeresik a régi mintákat s a gyermekeknek népviseletet készítenek. A népviselet felöltéséhez immár nem a szégyellnivaló, divatjamúlt képzet társul, hanem a szeretetteljes, büszke viszonyulás. „Nyáron volt bérmálás, s úgy mentek el, nem szégyellték felvenni, annyira boldogak voltak benne, annyira szeretik a népviseletet." Ny. I. nemcsak a gyerekekre van nevelő hatással, hanem arra a kárpát-medencei vagy éppen amerikai közönségre is, akiknek egy-egy meghívás alkalmával énekel, s akiknek csángó népszokásokról, hiedelmekről, viseletről, gasztronómiáról beszél. Leginkább vallásos népénekeket, balladákat szeret énekelni, olyanokat, amik a „szüvéhez érnek". Boldoggá teszi, hogy a jó Istent megörvendeztetheti a hangjával. „Én csak a jó Istenben hiszek, s boldog vagyok, hogy neki tudok énekelni. A templomban szeretek a legjobban énekelni, annyira jó az akusztika. Sajnálom, hogy nálunk nem lehet ezeket a templomban énekelni. Ott vannak a szentek, ott van a jó Isten, ott van Mária, Szent Antal, minden szent ott van. Róluk szól. És a templomban a nép es másféleképpen hallgassa az éneket." Ny. I.nak a megjelent kazettái, Cd-i a világ legkülönbözőbb pontjain is ízelítőt adnak a moldvai magyarok kultúrájából. ó. A nevelés motivációi A. M. munkásságának kulcsszava a szeretet. Szereti a szakmáját, a gyerekeket, őszintén, kötelességtudatból tanít. Tanítói hivatását meghívásként értelmezi. „A jó Isten meghívott engem arra, hogy tanító legyek. Szeretetre tanítottam a gyermekeket, szeretetből sok mindent csináltunk." S ugyanakkor tevékenységeinek eredményeiben, a hozzá való viszonyulásmódban visszakapja azt a szeretetet, amivel tanítványait elhalmozza. Úgy érzi, Istentől rendelt küldetése van arra, hogy a népét szolgálja. „Úgy éreztem, hogy isteni sugallatra, tehát a Szentlélek úgy töltötte fel nekem a lelkemet, hogy én vagyok az, aki valamit tehet a gyimesi emberekért." Tanítványait a nemzeti örökség iránti érzékenységre, a hagyományok önzetlen továbbéltetésére neveli. Anyagi támogatás hiányában is töretlenül végzi a vállalt feladatot, a talentumok szétosztogatását, gyarapítását. „Ez nem szegte nekem a munkakedvemet, mert tudtam azt, hogy nekem erre hivatásom van, hogy apostolnak vagyok küldve, tehát, hogy valamiért vagyok ezen a helyen. Úgy éreztem, hogy van egy küldetésem a földön, s ha a jó Isten felruházott engem valamilyen tudással, azt én tovább kell adjam, nem gondoltam soha arra, hogy ezért nekem fizetést kellene kapni." A románnyelvű tanítás miatt érzett mulasztás arra ösztönzi A. M.-át, hogy valami maradandót tegyen a nemzetéért, valami olyasmit hagyjon hátra, ami a következő nemzedék számára is bizonyíték a közösség létéről, kultúrájáról. Ez 368