Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Tánczos Vilmos: A moldvai csángók népi vallásosságának kutatása (Kutatástörténeti összefoglaló)

- Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. hogy ezek az intézmények különböző korokban ténylegesen hogyan hatottak a mindennapok vallásos életére. A magyar kutatókat - DOMOKOS PÁL PÉTERtől

134 kezdve - következetesen foglalkoztatta az, hogy a hivatalos egyházi intézményeknek a különböző történelmi korszakokban milyen szerepük volt a moldvai csángók nyelvi és etnikai asszimilációjában, ezért számos idevágó adatot, illetve bizonyítékot gyűjtöttek össze, és adtak közre. Ezt a kérdéskört a vonatkozó szakirodalommal együtt, a publikált forrásokra való hivatkozásokkal legutóbb POZSONY FERENC foglalta össze.

135 A jászvásári katolikus püspökséghez közel álló régebbi és mai egyház- művelődéstörténészek,

136 falumonográfiák szerzői,

137 az egyházi sajtó publicistái stb. a csángókat eleve románoknak tekintve, nem ismerik el sem magát az asszimiláció tényét, sem pedig azt, hogy a hivatalos vallás intézményeinek valamiféle szerepük lett volna a nyelvi és etnikai-nemzeti asszimiláció előidézésben. Ez a szemlélet a moldvai katolicizmus történetét kizárólag mint intézménytörténetet fogja fel, ezért ezek a szerzők a moldvai katolikus hívek nyelvéről, valamint azokról a vallásos kulturális jelenségekről, amelyek voltaképpen a szervezeti formák tartalmát jelentik, ritkán ejtenek szót. Az egyház intézményeinek a hétköznapok vallásosságára tett hatását csak a legújabb történeti antropológiai kutatások kezdték vizsgálni, és a rendelkezésre álló gyér források alapján mutattak is fel már bizonyos eredményeket (lásd pl. TÓTH ISTVÁN GYÖRGY,'

38 LIVIU PILAT

139 munkáit). HALÁSZ PÉTER egyik tanulmánya

140 az egyházi jövedelmek kérdéskörével foglalkozik a XIX. század végi északi csángó falvakban. A XX. század második feléig paphiánnyal küszködő moldvai csángó falvakban kiemelt szerephez jutottak azok a „deákok"/„diákok" (parasztkántorok), akik a közösségek vallásos életét nap mint nap irányították. A „deákság" intézményrendszeréről TÓTH ISTVÁN GYÖRGY közöl történeti adatokat,

141 TÁNCZOS VILMOS pedig egyik tanulmányában

142 néprajzi oldalról közelít a témához. Egyegy konferenciai hozzászólás keretében SERES ANDRÁS

143 és GAZDA JÓZSEF

144 is beszámoltak a moldvai „deákokkal" kapcsolatos saját gyűjtési tapasztalataikról. A régi magyar deákok a XX. század közepére kiszorulnak a templomokból, de bizonyos templomon kívüli közösségi funkcióikat (pl. halottvirrasztás, búcsúvezetés) egy ideig még ún. „szentemberek", „szentasszonyok" vették át, akik olykor vallásos társulatokat (pl. Szent Kereszt Hadserege, olvasótársulatok) is vezettek. Egy moldvai csángó falu (Bogdánfalva) népi vallásos szervezeteivel, illetve ezek vezetőinek tevékenységével két tanulmányban TÁNCZOS VILMOS foglalkozott,

145 ILYES SÁNDOR pedig egy szitási búcsúvezető asszonyt mutatott be naplójának elemzése révén.

146 A moldvai „deákok", „szentemberek", „szentasszonyok" tevékenysége alapvetően kötődik az írásbeliséghez. A halottvirrasztások, keresztútvégzések, búcsú323