Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)
V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Tánczos Vilmos: A moldvai csángók népi vallásosságának kutatása (Kutatástörténeti összefoglaló)
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. vezetések során nemcsak nyomtatott ima- és énekeskönyveket (mindenekelőtt a Cantionale Catholicum 1805-ös harmadik kiadását) használtak, hanem kéziratos énekesfüzeteket is. Tehát FARAGÓ JózsEFnek az a kategorikus kijelentése miszerint „Moldvában nincsenek és nem is voltak kéziratos énekeskönyvek, verses kéziratok, általában a népi kultúrának írásos emlékei, mint a székelyeknél", 147 kiigazításra szorul, ugyanis a moldvai csángók körében is léteztek magyar nyelvű, vallásos tartalmú kéziratok (főleg a Cantionale Catholicum énekeinek másolatai, archaikus népi imák, ráolvasásszövegek stb.), ha nem is olyan elterjedtségben és műfaji sokszínűségben, mint az iskolázottabb székelyeknél. A moldvai csángók vallásos kéziratos hagyatékából CSOMA GERGELY jelentetett meg egy kis füzetben feljegyzett ráolvasásokat. 148 Többen is adtak közre csángó kéziratos leveleket (pl. Csűry Bálint, Domokos Pál Péter, Szabó T Ádám, Bajor Andor), D. MÁTAI MÁRIA pedig nyelvészeti tanulmányt írt a szöveglejegyzés problémáiról és tanulságairól. 149 Joggal feltételezhető, hogy még számos, kiadásra és értelmezésre érdemes csángó vallásos szöveg van a kutatók birtokában, és talán még a „terepen" is. 2. 12. Népi vallásos jelenségek a történeti forrásokban A történeti vallási néprajz forrásainak feltárása és közzététele terén igen jelentős eredmények születtek már - elég itt román részről az 1925-1939 között kiadott Diplomatarium Italicum négy kötetére, 150 a Càlâtori stràini despre Tàrile Romane sorozatban (szerk. HOLBAN MARIA) 151 közölt idevágó történeti dokumentumokra, magyar részről pedig VERESS ENDRE okiratgyűjtéseire, 152 BENDA KÁLMÁN csángó okmánytárára 153 és SAVAI JÁNOS forráskiadványaira 154 gondolnunk -, de még ezeknek a kiadott forrásoknak a rendszeres feldolgozása sem történt meg, bár néhányan (a források közzétevői mellett DOMOKOS PÁL PÉTER, 155 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY, 156 POZSONY FERENC, 157 PILAT LIVIU 158 közleményeire gondolunk) ilyen vonatkozásban is vizsgálták már ezeket a történeti dokumentumokat. A közzétett misszionáriusi jelentésekben sok adatot találunk a vallásos mágia megnyilvánulásaira, a vallásos szokásokra, az egyházszervezeti életre, a népi kultusz megnyilvánulási formáira, a szentségek és szentelmények használatára, tehát a mindennapok vallásosságára. (Faragó József például csángó népköltészeti adatokat keresve tekintette át a Benda-féle okmánytárt, és megjegyezte, hogy költészeti vonatkozásokat nem talált ugyan, de a gyűjteményből a „történeti néprajz hasznára" érdemes volna kigyűjteni a néphitre és a népszokásokra vonatkozó megjegyzéseket. 159 ) Ehelyt eltekintünk a moldvai katolicizmus történetére vonatkozó román és magyar egyháztörténeti szakmunkák ismertetésétől, de megjegyezzük, hogy ezek a szaktanulmányok a vallási néprajz számára forrásértékűek lehetnek, tehát ilyen szemmel is át kellene őket tekinteni. 324
