Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Tánczos Vilmos: A moldvai csángók népi vallásosságának kutatása (Kutatástörténeti összefoglaló)

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. kéziratos énekeskönyvek,

88 valamint moldvai és székelyföldi népi gyűjtések alapján DOMOKOS PÁL PÉTER rekonstruálta, és jelentette meg 1979-ben az „...édes Hazámnak akartam szolgálni...''című másfélezer oldalas munkájában.

89 A Kájoni-énekeken felül a moldvai csángók körében a magyar nyelvű katolikus vallásos költészetnek további archaikus emlékei is fennmaradtak. Ezt tanúsítják mind KALLÓS ZOLTÁN népének-gyűjtései,

90 mind a SERES ANDRÁS—SZABÓ CSABA szerzőpáros által összeállított Csángómagyar daloskönyv énekei,

91 amelyek jól egészítik ki Domokos Pál Péter e téren végzett korábbi munkásságát. A moldvai csángók népénekeinek gyűjtésére más folklórkutatók (SZÉKELY LÁSZLÓ,

92 JAKI SÁNDOR TEODÓZ,

93 a korábban említett ima- és szokáskutatók stb.) is figyelmet fordítottak, így várható, hogy valamikor a jövőben elkészül az élő használatból mára már eltűnt műfaj szöveg- és dallamkészletének teljes számbavétele, és megvalósul a tágabb kontextus pragmatikai vizsgálata. A moldvai csángók között élt az igen ősi gregorián éneklési mód, mindenekelőtt latin nyelvű misékhez, de magyar nyelvű népének- és balladaszövegekhez is kapcsoltan. Erről az Európa-szerte egyedülálló közösségi éneklési gyakorlatról, amit a II. Vatikáni Zsinat határozatai alapján 1972-ben bevezetett román nyelvű liturgia számolt fel teljesen, ad hírt egy DOBSZAY LÁSZLÓ szerkesztésében és kísérőtanulmányával megjelent CD.

94 2. 8. Vallásos narratívak A vallásos tartalmú prózai történetek - például az ún „Parasztbiblia" történetei, a szentek legendái, vallásos vagy hiedelemelemet tartalmazó élet- és igaztörténetek, csodákról, álomlátásokról szóló epikumok stb. - a moldvai csángók hagyományos kultúrájában a mindennapok részei voltak. Ezeket a példázat értékű, tanító jellegű narratívakat a világképet alkotó egyik legjelentősebb konstitutív tényezőnek tekinthetjük. A folklórkutatók ezek közül a műfajok közül eddig jobbára csak az ún. bibliai történeteket (e téren legjelentősebb BOSNYÁK SÁNDOR gyűjtése

95

), kisebb részben a szentek legendáit és különféle látomásos történeteket (KÓKA ROZÁLIA,

96 POZSONY FERENC,

97 CSOMA GERGELY

98

) jegyeztek le. Sok vallásos tartalmú szöveg lelhető fel HEGEDŰS LAJOS eredendően nyelvészeti célzatú 1952es gyűjteményében,

99 amelyek folklorisztikai szempontból a legkülönbözőbb műfajok körébe sorolhatók (vallásos legenda, hiedelemtörténet, népi orvoslás, igaztörténet, szokásleírás stb.). Általánosnak mondható, hogy a gyűjtők ezeket a szövegeket mint „kerek történeteket", valós szövegkörnyezetükből kiszakítva közölték. A szövegek pragmatikai funkciója iránti érdeklődés csak a legfiatalabb kutatók körében (pl. PETI LEHEL,

100 KINDA ISTVÁN

101

) figyelhető meg. 320 /