Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Peti Lehel: Offenzív mágikus rítusok a moldvai csángó falvakban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. 4. A papi átok A lopás közösségi élménnyé válásának egyik formája, ha valaki papot csal vagy lop meg. A hiedelem szerint ennek negatív következményei csapások formájában az egész falut érintik. Ha kiderül a bűnös személye, akkor marginalizálódik, az életében előforduló károsodásait, balszerencséit a közösség a lopás büntetéseként felfogott transzcendens ítéletnek tulajdonítja. A közösség nyilvánossága előtt az egyén élete „negatív biográfiává" alakul át, kudarcait számon tartják, a marginalizálás foka néha a vele való érintkezés teljes megszüntetéséig jut el. Deviáns voltát a közösségi vélemény hatására a tolvaj interiorizálhatja, ennek tudatosítása lehet a magyarázata annak, hogy a transzcendens ítéletet maga is beigazolódottnak érezheti, mivel a normasértés ellenére lényegében azonos mágikus világképpel rendelkezik, mint a közösség többi tagja. Többen beszámoltak arról, hogy a bűn elkövetése után kényszerképzeteik voltak („rasszakat látott előtte, hogy szorisszák meg a nyakát"), vagy reszketéssel járó testi tünetek (idegi túlterheltség) jelentek meg rajtuk; „Rázza a hideg. Reszket az ágyba." Az ítélet a papi átok közvetítésével teljesül be. E mediátori funkcióra az a hiedelemtudás teszi alkalmassá a román pap személyét, amely rejtett tudást is társít hozzá (homo divinans).

22 Ennek értelmében a román pap Isten szolgája ugyan, de az alvilág kétes erőinek a mozgatója is.

23 Pócs Éva kutatásai révén tudjuk, hogy a papi átok istenítéleti - ordália - jellege a középkori adatokból is teljesen világos. A szerző kimutatta, hogy egy divinációs rendszerben, az áldás és átok mint egymás alternatívái könnyen szerepet cserélnek. A papi átok egy legitim rítus része, amelyet az legitimál, hogy az ember, vagy emberi létesítmények elátkozása tulajdonképpen a Sátán művét, a Sátántól az emberbe plántált bűnt sújtja, mint Isten nevében osztott igazságos büntetés.

24 „Itt nálunk vót egy ember. Elvágta a papnak a dimiléjit (véka), azt mandta, hogy igen nagy a dimiléje. Ne férjen bé tizenhat kiló puj (kukorica), csak férjen bé tíz! S a pap kiáfuriszilta (rájött)! Ezt tudam én! Láttam! Hét esztendeig úgy verte el az ég itt elé a helyeket, az egészet! Az emberek meg akarták ütni! Meg akarták ütni, hogy... Aszanták, hogy harangakat vett templomba , mindent. Mikor ment elé, a pap aszanta: „Eleget attál, mindent. Harangakat vettél, de mind csak vizecskéből csináltad a bort!" [...] Falunak kár volt! Há. Hazatt vót nagy marhát. Drága féle marha vót akkar abba a világba es. Húszezer lej, huszonkétezer lej! [...] Beesett az ünője a barázdába, s ott döglött meg! S aszanta a pap: „Afurisit sä fie acéla care va cälca la el sä ieie un chil de carne! (Átkozott legyen az, aki elmegy hozzá, hogy vegyen egy kiló húst is!) S bevették (bevetették) a dögös kútba."

25 Az a képzet, hogy a bűnös káros hatással van a közösségre, a hagyományos kultúrákban a titok metafizikai entitásként való kezelésében érhető tetten. A moldvai csángók hiedelmei szerint pl. a tiltott szexuális kapcsolat titokban tar290