Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Ács Anna: Egyházfegyelem egy bakonyalji falu református gyülekezetében a XVIII. században

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Acs Anna Egyházfegyelem egy bakonyalji falu református gyülekezetében a XVIII. században A tekintélyes múltú bakonyalji falu, Noszlop korán szerveződött református gyülekezete

1 a XVII. század utolsó harmadában a töröktől elszenvedett súlyos károk felszámolására kényszerült. A török 1664-ben még betört a helységbe és elvitte a lakosság templomba menekített javait, de a harangot is. Legalább az életüket megtarthatták, vigasztalták egymást az ismét szegénysorba kényszerült, jobbára nemesi családok. A harangot is csak 15 esztendő múltán, kölcsönökből, évekre eladósodva tudták pótolni. Az új századot azonban nagy lelkesedéssel, a gyarapodás igézetében kezdték. Már az első évben, 1701-ben Polgárdi Miklós prédikátorsága idején újabb jövedelmeket biztosító szántóföldeket szereztek az eklézsiának. Az őt követő lelkész, Szalafői János különc ember volt, viszont jól prédikált és kiváló gazdálkodó hírében állott. Távozásakor a gyülekezet tagjai még nem sejthették, hogy újabb nehéz esztendők várnak rájuk. Nem háborús veszély vagy egyéb csapás fenyegette őket, hanem az új prédikátor, Tokai Pál uram tettei keserítették meg gyülekezeti és mindennapi életüket. A lelkész korábban a sokoróalji Tápszentmiklóson szolgált, s miután ott templomát visszavették a katolikusok, hivatal nélkül a Pápa melletti Tapolcafőre költözött. Bizonyára örömmel fogadta a közeli noszlopiak meghívását s új állomáshelyén 1710-től hatalmas energiával látott neki a munkának. A templom csonka tornyát megmagasíttatta és az egész tetőszerkezetet megújíttatta, valamint újabb földet is szerzett az eklézsiának. A rendkívül puritán elveket valló prédikátor azonban két év múltán többek rosszallását váltotta ki a templom mennyezetíve festett díszeinek bemeszeltetésével. Ez a Nap, Hold és csillag mintázatú középkori freskó minden háborúságot, pusztítást átélve a noszlopi hívek nemzedékeit gyönyörködtette és emlékeztette felmenőikre. Azonban főleg azzal vívta ki sokak ellenszenvét, hogy szokatlanul, addig még soha nem tapasztaltán túlzott gondot fordított az egyházfegyelemre. Egy századdal későbbi lelkész utódja, Bartza Pál így vélekedett róla: „nagyon buzgó volt a jó rendnek felállításában és fenntartásában." Ezt az érintettek nem szenvedhették, ellene támadtak. Bár fizikailag nem bántalmazták, a „lelki terror" eszközét vethették be ellene. A visszaemlékezések szerint mindaddig bosszantották -nyilván az általuk jogta255