Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Ács Anna: Egyházfegyelem egy bakonyalji falu református gyülekezetében a XVIII. században

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. lannak, méltánytalanul szigorúnak tartok büntetések, megszégyenítések miatt - hogy kétévi szolgálati idő után szinte menekülnie kellett a faluból. A Tokai Pál lelkész iránti gyűlölet távoztával is alig csitult. Azok a hívek, akiknek „tetemes vétkeiket szorgalmatosan feljegyezte a matrikulában", megégették a könyvet,

2 hogy ne maradjon írásbeli nyoma bűnös tetteiknek. Csupán sejtéseink lehetnek, milyen vétkekről tanúskodhatott a matrikula, amelynek bejegyzései hívő emberhez méltatlan tett elkövetésére sarkalltak. Az új prédikátor, Komáromi Márton, aki az alig tíz kilométernyire fekvő Kup faluból költözött Noszlopra, bizonyosan értesült elődje működésének helyi megítéltetéséről és sorsáról, új matrikulát ajándékozott a gyülekezetnek. Viszont üresen hagyta az anyakönyvet és két utóda sem használta. Ám joggal feltételezzük, hogy a Tokai Pál lelkészt közvetlenül követő prédikátoroknak kissé lazítaniuk kellett az egyházfegyelmen, ha meg akartak maradni a noszlopi gyülekezet élén. Az anyakönyvet 1720-ban indították a noszlopi református egyházban. Ekkor Szombati István volt a gyülekezet lelkésze. A matrikula a kor szokása szerint vegyes jellegű, a kereszteltek, a házasultak és a halottak adatait egyaránt tartalmazza egészen 1834-ig.

3 Kezdetben csak a kereszteléseket rögzítették benne, a házasok és a halottak lajstroma későbbi évektől indul. A vaskos kötetben a 291. lapig olvashatók évenként a kereszteltekre vonatkozó információk. Utána 7 lap üres, majd a 364. lapig sorjázik a halottak névsora. Itt az első évszám az 1749, de valójában 1761-től folyamatos a lajstrom. Aztán ismét üres lapokra lelünk s váratlanul felbukkannak az egyházfegyelemre vonatkozó feljegyzések. Mindenféle cím nélkül a 451. laptól a 458-ig, míg a Házasok lajstroma, amit 1755-től vezettek a noszlopi lelkészek, a 477 oldalon kezdődik. Tehát Noszlopon nem követték a korabeli általános gyakorlatot, miszerint az anyakönyv végén adtak volna számot a gyülekezetet jellemző egyházfegyelemről. A kor szokásaitól eltértek még abban is, hogy az egyházfegyelmi feljegyzések nem töltenek ki hosszú, fóliáns oldalakat, mint sok más eklézsiánál.

4 Viszont az írásba foglalt esetek így is tanulságosak, meglehetősen gazdag információval szolgálnak az adott korról, annak gyülekezeti és köznapi életéről. Illyés Endre a magyar református egyház 1711-1781 közötti korszakát a delelés korának nevezi joggal.

5 Ekkor teljes erővel érvényesült a katolikus visszahatás hazánk nyugati, dunántúli területein, így Noszlopon is, különösen a század derekától. A reformátusok és katolikusok ügye a templom birtoklásáért hosszan húzódott és az uralkodó elé került. Mária Terézia végül a reformátusoknak kedvező döntéssel zárta le a perlekedést.

6 Mindennek nyoma sincs a vegyes tartalmú anyakönyvben, ellenben következménye lehetett az egyházfegyelem fokozása az eklézsián belül a református közösség erősítésére. Erre engednek következtetni a fennmaradt adatok, bár szükséges megjegyeznünk: a lelkészek nem következete256