Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Veres Emese Gyöngyvér: Konfirmáció a barcasági csángó gyülekezetekben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. összeszedni. „Mezei tiszteletes úr is nagyon sokszor tervezgetett, hogy jó lenne csángó ruhába konfirmálni, de nagyon sokba kerül s a leánykák kicsikiék, s a szülők úgy idegenkedtek tőle, nem akartak soha beleegyezni" (1997: id. Koszta Istvánné, Tatrang). 2000-ben Hosszúfalu-Fűrészmezőn a lányok hámosrokolyában konfirmáltak. A ruhákat a szülők csináltatták. A következő években egyetlen egy lány vette még fel a hámosrokolyát, miután megvette az egyik előző évben konfirmált lánytól. A bácsfalusi népművész, György Papp Margit szerint, a lányok a konfirmálásra öltötték fel először a sárigcérnás inget, azaz a sárga cérnával hímzett hámosrokolyát

10 a pirossal hímzett gyerekruha helyett. Orbán Balázs szerint „csak vasárnap és lakodalmak alkalmával viselik a nagy leányok és a fiatal menyecskék", továbbá „A lányok confirmatio alkalmával vesznek legelébb magukra fehér rokolyát s azt azután ünnepélyes alkalmakkor és tánczba viselik."" A püspöklátogatás alkalmával Négyfaluban „a festőién szép patyolat ünneplőjükben kivonult hajadonok" fogadták Czékus István püspököt.

12 Feltételezhetően a hámosrokolyára utal a cikkíró, amelyről alig maradt fenn adatunk. Bálint András is említi kéziratában

13 a hámosrokolyát - „ez a ruha volt a nőkön a konfirmáció alkalmával, ez volt rajtuk az esküvőjükön, és ebbe helyezték a ravatalra", de a „nagykeresztények" ruhájának színe piros. „A konfirmáció után kapta immár a 'nagyleány' az ingujjain hosszában és a kézelőjén keresztbemenő piros hímet, amely a legkülönbözőbb alakokban változott". A piros hímzés Seres András szerint is a leányingek jellemzője. Sárigcérnás inget inkább a férfiak, és igen ritkán a menyecskék hordtak. Apácán a vizsgán, azaz a kikérdezésen piros színű lobogós inges magyarruhában jelennek meg a lányok. „A mü időnk előtt, mikor konfirmáltunk se kellett ez a lobogós ing. De aztán a tiszteletes asszony, Krajcsovitsné, ő aztán olyan erősen belevitte a népet, hogy aki egyszer konfirmált, az kellett csináltasson ilyen hosszú inget, lobogós ingöt." (1997: Gíró Róza, Apáca, sz. 1927). „A kikérdezésen piros szoknyában, piros lájbiban, fehér ingben, olyan rövid ujjú, s rózsás kötény. Még most is megvan a leányomnál. A nagyobbik leányom es abban konfirmált és a küssebbik es abba. Ügy adjuk által egymásnak. S most az én unokám es abba konfirmált. Mondtam, hogy ügyelj rea, hogy ha megéred, hogy lesz leányod, konfirmáljon abba, s emléközz vissza, hogy mama szőtte aztot. Me szőttünk ezelőtt. S a fehér konfirmáló ruhát vettük Brassóból métörszámra. Olyan selyemsújtáros vót. Szoknya vót, lajbi s fehér ing. S fehér kötény. S a kék ruha vót, kinek milyen kellett, kék vagy fekete. Három rend kellett legyön. Vizsgán vettük a piros szoknyát, és amikor adták az úrvacsorát előre a fehérben mentünk, s akkor nagypéntekön vettük a kéköt vagy a feketét. Szalag volt a fejünkön. Mindig pi200