Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Veres Emese Gyöngyvér: Konfirmáció a barcasági csángó gyülekezetekben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. ros. Úgy hátul fityögött. Úgyhogy szép volt a konfirmálás" (2004: Csere Margit, Apáca, sz. 1920). „Nemcsak a leányaimnak szőttem, hát még a keresztleányaimnak es szőttem. Imre Rózikáéknak. Egy végbe mind leszőttem nekik. Csak azt mondják, hogy most a fonalak nem a legjobbak" (1997: Szabó Istvánné). „Mind a két leányomnak én szőttem. Amikor konfirmáltak, a piros rokolya megvót. Me Annuska azt mondta, me mondtam, hát, te a Rózikájéban meg tudsz konfirmálni, akkor nem es konfirmálok, azt mondta. A lájbit es megcsináltam, az ingöt es megcsináltam nekik. Az alsószoknyát is megcsináltam. Olyan vót, hogy még fodor rajta, mintha két szoknya lett vóna. Petrezselyemránccal vót csinálva, s az bővebb vót, s az akkor olyan vót, mintha két szoknya lett vóna. S akkor vót a pendelyszoknya. Az a szűk szoknya." (1999: Bölöni Róza, Apáca, sz. 1927). „Mikor konfirmáltam én, nemigen lehetett kapni se szőnivalót, se szőttest, s olyan segesvárit vett anyám, amelyik piros, s pici fehér pont van rajta. Marinknak piros vót. S Mari férjhez ment hamar, s avval én osztán leánkodtam. Igen Gabika es, igen most Marika es." (1999: Giro Róza, Apáca). „Itt ez a tiszteletes néni erősen harcolt, hogy ez a magyarruha, a konfirmáló ruha meglegyen. A három rend." (1999: Orbán Margit, Apáca, 1932). „S hajfonó nélkül nem mentünk a templomba. Koszorúba vót kötve a hajunk, s úgy rea a hajfonó. Vagy rózsaszín szalag volt reakötve, vagy égszínkék. Az enyémmel konfirmált meg Rózikám es, Annuskám es, most Viola es. És még ide ki a Kovács Kati unokája is, mind a kettő avval konfirmált meg." (1999: Bölöni Róza, Apáca). „Mikor mennek először úrvacsoravenni fehérben, fonnak kicsi koszorúcskát a fejükre téliződből s kicsi virágocskát rea." (1999: Gíró Róza, Apáca). „Nekünk nem vót. Mü tettük a hajfonót. Még Rózikám es. Annuskám már nem, neki már olyan koszorú vót a fejin. Neki már ruha vót, de Rózikának lerakott szoknya. Mü mindig tettük a hajfonót a templomba. Bálba nem." (1999: Bölöni Róza, Apáca). „A fiúknak tesznek a mellükbe csokrot dísznek, piros szegfűvel." (1997: Orbán István, Apáca, sz. 1932) Vasárnap tehát már az apácai konfirmandusok is fehér ruhában vesznek először úrvacsorát s régen az asszonyok minden úrvacsoraosztásra ezt a ruhát öltötték magukra. „S hát régön, az idős asszonyok, akármilyen idős vót, fehérbe ment a templomba, fehér kendőt is kötött úrvacsoravenni. Anyámnak a fiatalkorába. Na, még egy asszonyra emlékszem, hogy örökké fehérbe vette az úrvacsorát. Ahogy konfirmált, úgy vette az úrvacsorát asszony korába is örökké. S az szép vót azért". (1997: Gíró Róza, Apáca). A faluban még nagyon sok asszony sző, így a szoknya anyagának a beszerzése nem gond, inget verzselni azonban már csak egyetlenegy asszony tud. A három ruhát az apácai lány később, mátkaságának kihirdetésekor három egymást követő vasárnap templomba menet vette fel megint: először a piros, majd a fehér és legutóbb a fekete ruhát.

14 „Avval konfirmáltunk, s avval meg es 201