Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Szőcsné Gazda Enikő: Az elkeresztelés

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. keresztszüleit úgy ismerte és becsülte, mint a falu bármely emberét, vagy mint az orvosát. De nem szólította keresztmamájának, hanem a nevén szólította. Ennek ellenére a falu minden embere tudomást szerzett az újrakeresztelés megtörténtéről, és ezt követően mindenki elfogadta azt a tényt, hogy új nevén szólítsa a gyermeket. 2. Az elkeresztelés hiedelem-háttere Az elkeresztelés szokásköre a váltott gyermek és az agos gyermek hiedelemkörökkel mutat szoros rokonságot. A rítus legfontosabb alaphiedelme viszont elsősorban az, hogy a gyermeknek nem a megfelelő nevet választották a szülők, és ennek köszönhetően betegedett meg. Vizsgáljuk tehát meg először is azt, hogy mit föd a mikóújfalusiak, és általánosabban véve, a háromszékiek tudatában a nem megfelelő név} A háromszéki asszonyok úgy tartották még néhány évtizede, hogy sorsszerűén a gyermeknek azt a nevet kellene adni, amelyik a naptár szerint a születése napján van. Vagyis „magával viszi a gyermek a nevét." A szülőnek így elsősorban az lenne a szerepe, hogy a szüléskor tudatában legyen annak, hogy milyen névnap esik aznapra. Ha Ferenc napján születik a baba, Ferencnek, ha Anna napján, Annának kellene keresztelni.

13 Természetesen, ez a szelekciós módszer nem minden esetben alkalmazható. Megtörténhet, hogy a leánygyermek születésekor éppen fiú névnap van, stb. Ilyen esetekben tehát a gyermek nem vihette a nevét. Általános eljárás az volt, hogy valamelyik szent nevét választották. A katolikusok és ortodoxok szerint ez azzal magyarázható, hogy a szent védelme alá kerül ekkor a gyermek. A reformátusoknál nem volt meg a szenttisztelet, náluk tehát a helybeli névadási hagyományok irányították csupán a gyermek keresztnevének kiválasztását. „Akkor nem keresztelték ilyen nevekre. Most Csilla, s Kamilla, s mind ilyen neveket adnak. De akkor csak Anna, s Erzsébet, s Mária, s ilyen nevek voltak."

14 Bálint Sándor kutatásaiból tudjuk, hogy pl. Szegeden úgy tartották, hogy az a gyermek, aki egy születését megelőzően már lejárt nevet választanak, meghal vagy pedig gyönge felfogású lesz.

15 Ennek a hiedelemnek az elemeit nem találtam meg Mikóújfaluban. László Gyula a honfoglaló magyarok életéről írt könyvében számolt be arról, hogy a régi magyaroknál szokás volt a gyermek nevét titokban tartani a keresztelő időpontjáig, a gonoszakat álnevekkel tévesztették meg, nehogy elvigyék, kicseréljék a gyermeket. Ezért csúnyácskának, büdösnek stb. nevezték. E szokást Kálmány Lajos is emlegeti. Szerinte Szőregen a keresztelés előtt Nemtudomkának, Pogánykának nevezték a gyermeket, mert amennyiben a rosszak keresztelő előtt megtudják a gyermek nevét, akkor a gyermeket könnyen megronthatják.

16 190