Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Balázs Lajos: A gyermekágyas szabadulásának és az újszülött beavatásának csíkszentdomokosi rítusa

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. „Hétköznap mentek szabadulni. Reggel, me akkor van mise. A mise után a pap elvégezte, de meg kellett neki mondja, hogy szabadulni akar. Gyertyát gyújtott, az asszon kellett fogja, s a pap úgy vezette ki a sekrestyéből az oltár elejibe. Nem volt szabad bemenni a templomba. Csak a sekrestyébe, me tisztátalan! A misén lévők elmennek, csak az marad vissza, aki akar. Van, aki kíváncsiságból es ott marad." „A három hetet kiszámolták, s amilyen napra esett, az nem számított, akkor ment a kereszthez. A szülésre pont három hétre kellett menjen. Tiszta egyedül! Csak imádkozott. Ez így, hamarjába menyen. Megkerüli s elmondja a három imát, s míg jő haza, elvégzi az Úrangyalát. Különösen, ha esti harangszó tájba menyen—a legtöbben ilyenkor mennek!—, na, azalatt elvégzi az Őrangyalát. Lassan lépegeti körbe, amíg imádkozik. Amíg elvégzi a három tétel imádságot, azalatt kerüli meg. Ez az első kiszabadulás. Ügy mondták, annyi, mintha a templomba járt volna már. A pap, ugye, még nem szabadította fel, de annyi, mintha megkerülte volna az oltárt. ^Kiemelés tőlem) De azért aztán elmegy a templomba es avatásra. A pap nem szól ebbe belé. A nép a maga szántából csinálja ezt. Ezt azért csinálja, hogy tudjon kilépni a kapun. Addig nem mehet ki sehova. Ezt a rokonság számon tartsa, s a szomszédok. Ezt meg kell csinálja mindenki. Ezen keresztül menyen." A fenti szokásszövegekből az derül ki, hogy a keresztfa kerülést a paraszti pragmatizmus jegyében is választották: „hogy tudjon kilépni a kapun..., de aztán elmegy a templomba es avatásra." A keresztkerülés rítusa egyrészt a szabadulás gyakorlati kényszere, másrészt az égiekkel kötött előbb „ideiglenes" majd „tartós béke" sajátos, megbocsátható módon történő megalapozása. Külön elemzés tárgya lehetne, ahogyan a két módozat — oltárkerülés, útszéli keresztkerülés — iránti preferencia ingadozik a vallásos köztudatban: az egyiket elfogadó, a másikat visszautasító, a mind a kettőt elfogadó, de az egyiket átmenetinek, ideiglenesnek tartó, aztán a mind a kettőt egyenrangúnak tekintő álláspont kérdései között. Nem részletezem a rítus eme vonatkozását, mert mélyíteni óhajtom más szentdomokosi vetületeit is. Éspedig a tér és szakrális centrum szemszögéből. Meg kell említenem, hogy Szentdomokoson az átmeneti rítusok beavató szakaszaiban a főszereplő kört jár be, vagy őt magát körül járják. Kört járnak a csecsemővel, menyasszonnyal az oltár körül, a keresztelő és templomi esküvői rítus után, a szabaduló anyák a csecsemővel az útszéli keresztfa körül, kört írnak gyertyával a haldokló körül, haldokló fölött. A kör, amit noha reális térben bejárnak, mégis képzelt spirituális térforma, ami mind a három átmenet eltávolító, beavató rítusaiban összetett eszmeiségű rítus-szimbólum. 180