Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Balázs Lajos: A gyermekágyas szabadulásának és az újszülött beavatásának csíkszentdomokosi rítusa

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Miért szellemi tér a kör a sorsfordulók rítusaiban, és miért ezeket a kegytárgyakat, szakrális helyeket kell megkerülni az átmenetek főszereplőinek? Az átmeneti rítusoknak miért visszatérő jelképes motívuma a rituális körüljárás? Előbb irányítsuk figyelmünket a bekerítés, megkerítés, körüljárás proxemikai jelentésére. A körüljárás „előírt formák szerint történő rituális mozgás, mely egy középpont körül kört ír le... Célja, funkciója valamely hely, személy, tárgy mágikus védelme, a gonosztól való elzárása"- olvasható a Magyar Néprajzi Lexikonban.

10 A valami körül — ház, vetés, falu, legelő stb - vont, ásott, szántott, épített, járással képzett körre, és hiedelmeire számtalan példát találni az egész magyar szokásvilágban. Pócs Éva írja, hogy „az archaikus világszemléletnek a maradványait őrzik azok a hiedelmek, amelyek szerint a saját, ismert világot, a mikrókoszmoszt - a falut és határát - az idegen, a természetfölötti lények, a halottak, kísértetek helye veszi körül. Ez az archaikus univerzum az »evilági-túlvilági«, »élők-holtak«, »bent-kint« oppozíciókkal írhatók le."

11 Erre erősít rá Jankovics meglátása: „A körnek mindig mágikus óvó-védő szerepet tulajdonított az ember. Amit körüljár, körülkerít, körülrajzol vagy -ír, azt akarja megvédeni, mivel azt tekinti a magáénak, önmaga kivetített képének."

12 Szintén ő írja, hogy „A mágikus kör hiedelmének gyakorlati alapja az, hogy a védekezésnek, védhetőségnek a kör a legtermészetesebb formája."

13 Nyilvánvalóan ez a hiedelem érvényesül a haldokló megkerülésekor is, ami a körbejárás, körírás egyik különleges rítusa Szentdomokoson.

14 A gyertyával vont lángkörön nem tud behatolni a Gonosz, így nem lehet hatalma a lélek fölött, a „periféria" tartományába kényszerül, szorítódik vissza. „Megjegyzem azonban, hogy míg a bekerítés ismert példái a földi létet, az egzisztenciát védik, addig a szentdomokosi megkerítés a lélek túlvilági létét védi. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az ismeretlent védik az ismeretlentől. És mivel ezt a nagy ismeretlen küszöbe előtt végzik, preventív és védő rítusnak is tekinthetjük."

15 A szabadulás látszatra ellentéte a megkerítésnek: a tisztuló asszony a kisdedével megkerüli háromszor az útszéli keresztet és imát mond. A szabadulás rítusában mi és ki szorul védelemre? Erre a kérdésre a magyar folklorisztika nem adott kielégítő választ. Meglehet azért, mert a szabadulásnak, beavatásnak, a haldokló megkerítésének ezt a rítus-módját, a szentdomokosit, nem ismeri. Segítségül Aniela Jaffé-t, a svájci Jung-tanitványt idézem. A kör szimbolikája című tanulmányában azt írja, hogy „a kör szimbólum, akárhány változatban jelenik meg, mindannyiszor az élet egyetlen, legalapvetőbb vonatkozására, annak végső teljességére utal. (...) Apszihológiai szimbolika nyelvén szólva az ellentétek egyesítését fejezi ki: az ego személyes, időhöz kötött világnak, a nem ego személytelen és időtlen világgal való egyesülését."

16 Jaffé körelméletében felfedezhető-e a domokosi megkerítés valami egyéb, talán filozofikus lényege? 181