Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Lukács László: A karácsonyi jászol, a karácsonyfa és az adventi koszorú megjelenése a szakrális térben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. ajándékoztak a gyerekeknek. Odor Jánosné (szül. 1883) említette, hogy gyermekkorában neki nem volt karácsonyfája, szülei muskátlira akasztották a cukrát. Csórón (Fejér m.) a karácsonyfa csak a XX. század elején terjedt el, de sok szegényembernek nem volt rá pénze. Csak a tehetősebbek tudták megvenni. Nem az asztalra tették, hanem a hegyére madzagot kötve a mestergerendába vert szögre akasztották. Enyingen ugyanígy akasztották fel, almával ezüstpapírba csomagolt dióval, felfűzött pattogatott kukoricával, szaloncukorral, süteményekkel, gyertyákkal díszítették. A bakonycsernyei szlovákoknál is a két világháború közötti időszakban még a mestergerendára felkötött fenyőág volt a karácsonyfa. Dióval, almával, otthon sütött ostyával díszítették. Karácsonykor a konyha falán lógó tányérok mögé is tűztek egy kis fenyőágat. Megemlítem, hogy a mai DélBurgenlandban már a karácsonyfa elterjedése előtt karácsonykor kökényágakat akasztottak a szoba mennyezetére, mézeskaláccsal, süteménnyel, almával díszítették. A karácsonyfának ez az előfutára Dél-Burgenland néhány községében szórványosan még ma is előfordul. A mennyezetre akasztott, feldíszített fenyőfa Burgenlandban, Alsó-Ausztriában, Stájerországban, Karintiában fordul elő. Kelet-Ausztriában a mennyezetre akasztott karácsonyfa a régebbi forma, amelyről az utóbbi évtizedekben tértek át a talpba állított karácsonyfára.

36 A német lakosságú Gánton (Fejér m.) házilag főzött szaloncukorral, almával, arany- vagy ezüstfestékkel festett dióval, szőlővel díszítették a most elmúlt század elején a karácsonyfát. A szülők játékokat készítettek karácsonyi ajándékba a gyerekeknek. A lányoknak babát varrtak: a felsőtestét vászonból összevarrták, fűrészporral töltötték meg. Az arca fehér vászonból volt, amire a szemét, orrát, száját rajzolták. A babának három lába volt fából. Szép ruhát varrtak rá, amibe felöltöztették. A fiúk huszárt, kukoricaszárból készült állatokat, bodzából faragott dugóspuskát, sípot kaptak. Vértesbogláron (Fejér m.) a karácsonyfa az első világháború előtt főként csak borókafenyő vagy gyalogfenyő volt. A két világháború közötti időszakban elvétve már lucfenyő is előfordult. Pusztavámon (Fejér m.) is a szegényebb családoknál megtörtént, hogy borókafenyőt díszítettek fel szaloncukorral, almával, sztaniolpapírba csomagolt dióval. Száron (Fejér m.) a karácsonyfát dióval, pattogatott kukoricával, aszalt gyümölccsel és szőlővel díszítették. A szegényebb családoknál előfordult, hogy fenyő helyett kökénybokor {Schlechestau) volt a karácsonyfájuk. Veszprém megyéből Nagy László (1925—1978) költő A karácsonyfás ember című írásában szülőfalujából, Felsőiszkázról emlékezett meg egy katonaköpenyes, belsőzsebében kisbaltás földijéről, aki az erdőből jött a hóban, hóna alatt jókora borókafenyővel. Lackovits Emőke kutatásai megerősítik Nagy László gyermekkori megfigyelését: a Bakony, a Balaton-felvidék és a Somló környékén erdei fenyő, lucfenyő, esetleg fekete fenyő, de gyakran boróka (Juniperus) és bo124