Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Lukács László: A karácsonyi jászol, a karácsonyfa és az adventi koszorú megjelenése a szakrális térben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. rovifenyő volt a karácsonyfa. Ahol egész fára nem telt vagy nem jutottak hozzá, ott egy fenyőágat vagy borókaágat díszítettek fel. A karácsonyfát többnyire az asztalra vagy a sublótra helyezték el, díszes papírba csomagolt kerékrépába vagy takarmányrépába tették, hogy sokáig friss maradjon, illatozzon. Máshol a falra vagy a mestergerendára akasztották.

37 A karácsonyfa megismertetésében, elterjesztésében nagy szerepet játszottak a fővárosban és a városokban polgárcsaládoknál szolgáló, majd férjhezmenetelük után a falujukba visszatérő cselédlányok is. Végül hazai elterjesztésében az árvaházak, óvodák, gyermekkórházak, kórházak is szerepet játszottak, ahol már a XIX. század második felében rendszeresen állítottak karácsonyfát a gyermekek, betegek számára. Egy fénykép tanúsága szerint az 1930-as években a balassagyarmati kórház sebészeti osztályán is díszítettek karácsonyfát a betegek, az ünnep napjaiban az ágyak mellett szolgálatot teljesítő személyzet számára. Megjelent a templomokban is. Kiskunfélegyházán Móra Ferenc (1879-1934) gyermekkorában állítottak első alkalommal karácsonyfát a katolikus templomban. Az író Szép karácsony szép zöld fája... című önéletrajzi elbeszélésében így emlékezett vissza erre a nagy eseményre: „Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öregtemplomunk volt. Úri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát állítottak fel a szentélyben az oltár mellett, s kerestek valami alkalmas kis rongyost, aki a mennyei fenyőt felköszöntse."

38 Itt szavalta el Móra tanítójának alkalmi versét, amelynek első két sorára még felnőtt korában is emlékezett: Szép karácsony szép zöldfája, Mondsza csak, honnan jövel? Alföldi terjedéséről a Békés megyei tanyákon, uradalmi majorokban, gyermekkori emlékeit felidézve, ezt írta nekem Debrecenből 1990. január 26-án kelt levelében Gunda Béla (1911-1994) néprajzprofesszorom: „Karácsonyfa: Nagyszénás környékén, a pusztákon, de a tanyákon is a század elején fenyőfácskát vagy valamilyen száraz ágat vitt be karácsony este a gazda, a fára burgonya s más hasonlók voltak ráakasztva. Volt, hogy a gazda csak a pipáját és a dohányzacskóját akasztotta a „karácsonyfára", s beköszönt, boldog ünnepeket kívánt. Ez utóbbi különösen erős emlékem, mert valamelyik anyai rokonomnál történt. Adatok: nagyszénási tanyák, Gáspártelek, Nagymajor, Csúcs majorok." Utóbbiakkal szomszédosak az újvárosi tanyák, ahonnan az 1908. évi karácsonyfa nélküli karácsonyestéjére így emlékezett vissza önéletírásában Csizmadia Imre: „Hamarosan este lett. Szentkarácsony estéje. Hófehér abrosszal leterített asztal, volt rajta sok minden. Diós, mákos, mazsolás kalács, alma, dió, mogyoró. Csak 125