Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Lukács László: A karácsonyi jászol, a karácsonyfa és az adventi koszorú megjelenése a szakrális térben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. barlangban a jászolt nem csupán élő személyek, Mária, József, pásztorok, hanem élő állatok, az ökör és a szamár vették körül. A ferencesek, minoriták és kapucinusok, de a jezsuiták, karmeliták, ciszterciek is folytatták a grecciói hagyományt, karácsonykor jászlat állítottak templomaikban. Assisiben Giotto híres freskósorozatának egyik képe azt a jelenetet ábrázolja, amikor Szent Ferenc a kis Jézust jászolba helyezi, s a mögötte álló lovag csodát lát: sugárzó, eleven kisgyermeket Ferenc karjaiban. Greccio helységnévtáblája büszkén hirdeti: GRECCIO SANTUARIO FRANCESCANO PRIMO PRESEPIO (Greccio, ferences búcsújáróhely, az első jászol).

1 Itáliából és a délnémet területekről a XVI. századból értesülünk az első karácsonyi jászolállításokról főúri várakból, fejedelmi rezidenciákból (Amalfi, Nápoly, München). A XVI-XVII. század folyamán a templomokban, kolostorokban, kastélyokban széles körben elterjedt. Az ellenreformáció folyamatában az Alpoktól északra az első jászlat {Krippe) a prágai jezsuita templomban állították 1562-ben. Ausztriában az első 1579-ben volt látható a gráci jezsuita kollégium kápolnájában. Bajorországban, Tirolban, Csehországban, Sziléziában a karácsonyi jászol a XVII-XVIII. század fordulóján a családi otthonok szentsarkaiban is megjelent. A felvilágosodás szellemében II. József császár 1782-ben rendeletével megtiltotta a karácsonyi jászolállítást a Habsburg Birodalom templomaiban. Mivel addigra a népben már igen erős volt a jászoltisztelet, ragaszkodott a jászolállításhoz, a tiltást 1804-ben visszavonták. Bajorországban 1803-ban és 1804-ben tiltották ki választófejedelmi rendelettel a karácsonyi jászlat az istentiszteleti helyekről. A templomi kiűzetés idején egyre több jászlat állítottak magánházaknál. A templomokból kitiltott jászlak alapozták meg a Bajor Nemzeti Múzeum hatalmas jászolgyűjteményét {Krippensammlung). A templomi tiltást a hívek hivatalos kérésére, beadványaira és sürgetésére 1812-ben Bajorországban is feloldották.

2 A jászolállítás a XIX. század elején Németországban észak felé átlépte a felekezeti határt, evangélikus területen is továbbterjedt. Ugyanakkor a XIX. század folyamán a karácsonyfa térhódítása veszélyeztette a karácsonyi jászol létét: mivel a polgárság elfogadta a karácsonyfát, úgy tűnt, hogy a karácsonyi jászlak ismét a padlásra, múzeumokba kerülnek. A falvakból beköltöző elővárosi munkásság karolta fel a jászolállítást: keménypapírból, kivágott, ragasztott, vagy olcsó tömegfigurákból összeállított jászlak jelentek meg a munkáslakásokban. Szudétanémet területen és Sziléziában 1900 körül kezdődött a jászol megújulási mozgalom {Krippenerneuerung). Jászolegyesületek {Krippenvereine) népszerűsítették az esztétikai szempontból igényes jászlak állítását a templomokban és a családi otthonokban is. Ez a mozgalom nem csupán a német nyelvterületre, hanem egész Közép-Európára kiterjedt.

3 116