Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Varga Éva Teréz: Remete Szent Pál fiai Pápán

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. A Mátyás király halála után bekövetkezett politikai bizonytalanság követ­keztében hanyatlás állt be. Az erkölcsi állapotok is lezüllöttek. Ezek a szomorú közállapotok a kolostorok életében is erőteljesen éreztették hatásukat. A leggon­dosabb ellenőrzés mellett is több oda nem való, káros elem került be a növen­dékek közé. A legkirívóbb eset Márianosztrán történt, ahol az egyik novícius egy pásztorral szövetkezve éjnek idején hurcolta el a Nagy Lajos adományozta értékek jó részét. 15 A török háború idején a katolikus egyház és vele a szerzetesség helyzete főleg a törökdúlta területeken hanyatlott rohamosan. A protestantizmus terjedését a leigázott területeken a török a katolikusok rovására bizonyos mérté­kig támogatta. Az egyházi kormányzat által elhanyagolt hódoltsági területeken a pálos atyák hősi lélekkel, rendi ruhájukat levetve, titkon jártak. Hol álruhában, hol a szultántól nyert oltalomleveleik birtokában teljesítették súlyos misszióju­kat, közben folytonosan a török hódoltság hatósági személyeinek és az útonállók támadásainak kitéve. Ebben az időben, az általános felfordulásban pusztultak el a régi, híres pálos kolostorok, köztük a budaszentlőrinci is. A rendházak száma tucatnyira apadt. A török kártétele mellett több főúri család erőszakoskodása mi­att is rengeteg szenvedés érte a pálosokat. 16 Az ellenség folytonos előnyomulása, a zavaros állapotok, a közbiztonság- és főként az élelem hiánya miatt a szerzetesek a század utolsó harmadában még meglévő monostoraik nagy részét is elhagy­ták. Az így lakatlanná vált rendházak birtokait a rendfőnökök, hogy legalább azt mentsék, ami menthető, bérbe adták. Ez a törekvésük azonban gyakran nem járt kellő eredménnyel. Bérlőikkel több esetben csak néhány éves szerződést kö­töttek, ami a birtokok kiéléséhez vezetett. A kikötött bérleti díjakért gyakran évtizedekig kellett pereskedniük. A bérlőknek nem egyszer az volt a céljuk, hogy alattomos módon a rend tulajdonjogát idővel feledésbe juttassák, s a birtokokat a sajátjuknak tekinthessék. A magyar király és erdélyi fejedelem joghatósága alá tartozó területeken a pá­losok csekély számuk miatt nem tudtak gazdálkodni. Kénytelenek voltak ezernyi veszélynek kitett birtokaikat bérbe adni olyanoknak, akik ilyen körülmények között képesek voltak gazdálkodni, s egyben a szerzetesek szerény megélhetését biztosító bérleti díj megfizetésére is hajlandók voltak. 17 Birtokaik bérbeadásából, főleg pedig a birtoklási joguk feledésbe merüléséből származó bonyodalmak mi­att a pálosoknak hosszan kellett pereskedniük a későbbiekben. 18 A XVI. század végén megmaradt pálos kolostorok közül csak néhány volt élet­képes (Lepoglava, Remete, Csáktornya, Máriavölgy, Elefánt, Sátoraljaújhely). A többiek jó része romokban hevert, s a rend szellemi haladása sem volt kielégítő. Elenyészett a régi szellem, felbomlott a szigorú fegyelem a pálosok soraiban is. A pálos generálisok: Temavay István, Barautlich Simon, Zaicz János és Biell Rudolf mindent megtettek a régi fegyelem visszaállítása érdekében, de fáradozásaikat 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom