Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)
II. Egyházművészet - P. Szalay Emőke: Ónedények a vajdasági református gyüleketekben
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Az eddigi kutatások lehetőséget adnak arra, hogy különböző területek ónedény állományát összevessük. Az említett Kárpátaljai Református Egyházban végzett felmérés több mint 100 gyülekezetre terjedt ki. Ebből összehasonlításra a Máramaros - Ugocsai egyházmegyét emeltük ki, amelyben 28 gyülekezet található. A Vajdaságban 33 gyülekezetet mértünk fel. Békés megyében is elvégeztük az ónedényállomány feltárását. Itt 29 gyülekezetben találtunk ónedényeket. A három terület összevetése az ónedény állomány tekintetében nagy különbségeket mutat. Elsőként a számbeli eltérést említhetjük. Máramaros-Ugocsában a gyülekezetek szinte mindegyike őriz egy vagy több ónkannát, a 28 gyülekezetben 29 ónkannát találtunk. Békésben a 29 gyülekezetben 87 ónkannát őriznek. Vajdaságban 33 gyülekezetből 6-ban található 18 db ónkanna. Máramaros-Ugocsában az ónedény állomány nagyobb része XVII. századi, a XVIII. században készült edények száma kevesebb, a XIX. századból pedig alig néhány származik. Békés megyében minden edény XVIII. századi, az évszámosak közül 31 a század első feléből, 12 edény pedig a XIX. századból való. A vajdasági edények XVIII-XIX. századiak. Az ónedényekben megmutatkozó eltérés oka az eltérő történelmi múltban gyökerezik. Kárpátalja települései a történelem viharait helyben maradva vészelték át. Bár Békés megye szinte néptelenné vált a török alatt, újbóli benépesedése, a régi lakosok visszatelepülése a XVIII. század elején megindult. Vajdaságban szintén a XVIII. században indul meg újra az élet. Az újratelepüléskor, telepítéskor eleinte reformátusok nem költözhettek a területre, csupán a század második felében, az 1780-as évektől kezdve jelentek meg itt református vallású lakosok. A telepesek elsősorban az Alföld középső részéről érkeztek, a Jászságból és a Nagykunságból. Az újonnan létrejött református gyülekezetek a XIX. század elején kezdték építeni templomaikat és szerelték fel egyházukat. A vajdasági gyülekezetek közül a legértékesebb ónedény együttest az ómoravicai, bácskossuthfalvai gyülekezet őrzi, szám szerint öt ónkanna alkotja. A kannák közül négy érdemel különleges figyelmet, ugyanis a gyülekezet történetének krónikásai. Történeti forrásokból tudjuk, hogy Ómoravicát kunmadarasi, karcagújszállási és jászkiséri betelepülők alapították, akik 1786-ban indultak el őseik földjéről. Az anyagyülekezetek nem engedték el üres kézzel az új hazát keresőket, négy ónkannát adtak nekik a gyülekezet edényeiből. Az edényekből, amelyek közül kettőt a karcagújszállásiak, kettőt a kunmadarasiak adtak a saját eltávozóiknak, az országosan általános tendencia figyelhető meg, hogy a XVIII. század első harmadának végére jutnak el a gyülekezetek abba a bizonyára anyagilag megerősödött helyzetbe, hogy újabb edényekkel szerelhetik fel templomaikat, ugyanis mindkét karcagújszállási és az egyik kun454