Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Barabás Hajnalka: Az egykori Kézdiszék református egyházainak feliratos és díszített ónedényei

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. készítették, de előfordul több szebeni és segesvári óntárgy is. A városjegy mellett, illetve sok esetben ezzel együtt találjuk a mesterjegyet, ez a mester saját jelzése volt és az általa készített ónművek megjelölésére szolgált. Az ónjegyeknek egy harmadik csoportja, a minőségjegy, a minőségjelzést szolgálta, vagyis az ötvözés arányára utalt.

23 Ez az előző kettővel szemben kevésbé és csak később terjedt el az ónműveken. Az angol ónból készült tárgyak esetében a minőségjegynek koronás rózsa alakot kellett ábrázolnia. Az angol ón jelölésére ez később is használatos volt, de két angyalt is ábrázolhatott. A háromféle jelzés pontos szabályokhoz kötött használata nem ismeretes. A német ónművességben is a jelölésnek szintén ez a rendszere volt használatos. Itt a XVI. század közepétől városi rendeletek követelték meg a mesterjegyek feltüntetését. Következetes alkalmazásuk azonban csak a XVI. század közepétől történt meg.

24 Németországban nem, de a Felvidéktől Erdélyig még a XVII. század első felében is találunk jelzés nélkül készültek edényeket. Bizonyos ónműveket nem volt kötelező jeggyel ellátni. Nem jelezték általában a kiemelkedő, nagy értékű, díszesebb darabokat, amelyeknél fel sem merülhetett az anyag silányságának gyanúja.

25 Ezzel magyarázható, hogy sok esetben a legnagyobb gonddal készült ónedényeken nincs jelzés (pl. Dalnok). Nem minden edényre ütötték rá a városbélyeget, sokukon csak a mester személyére utaló jegy látható. De akad olyan is, amelyen a kettőt összeolvasztották: pl. Feltorja fedeles boroskannájának fülén a brassói címer koronás gyökerének két oldalára került JG monogram feltehetőleg Johannes Gokesch munkáját dicséri. A mesterjegyek többnyire címerpajzs alakúak, némelyek medallionban ábrázoltak és a legtöbb jegy a mester nevének kezdőbetűit (ritka esetben kiírt nevét vagy valamilyen jelét, ábráját) tartalmazza. A XVII. századvégéig a teljes névalak kiírása ritka. A felmért anyagban csak egy esetben fordul elő teljes névalak - de az is egy XVIII. század elején készült tálon -, Dalnokban, ahol a Michael Waldhutte szebeni mester nevét véltük felfedezni. A többi mesterjegy nagysága ritkán haladja meg az 1 cm-t. A bennük foglalt ábrák alapján egyrészükön a kezdőbetűkön kívül évszám is szerepel. Nyugat-Európában a XVI. századtól a XVIII. századig a jegyek egy része a mesterség valamilyen jelképét foglalja magában.

26 Néhány jegyen kanna vagy kancsó rajza fordul elő, kannagyártó foglalkozásra utalva (pl. bitai kanna). Ez német területeken szintén használatos volt, mint a mesterség legkönnyebben felismerhető képi ábrázolása. A mesterjegyek másik csoportját alkotják azok, amelyek ábrái nem utalnak a mesterségre. Ilyen jegyekkel az általunk kutatott területen nem találkoztunk, mint ahogyan külföldi jegyekkel sem, bár írásos dokumentumok bizonyítják,

27 hogy nemcsak feldolgozatlan ónt, hanem kész edényeket is hoztak be a kereskedők Erdélybe. 449