Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Barabás Hajnalka: Az egykori Kézdiszék református egyházainak feliratos és díszített ónedényei

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. zícióba. Előfordul, hogy gyümölcsök - alma, körte, szőlő — bújnak meg közöttük, ha fűzérformába vannak komponálva. A növényi ornamentika talán legszebb és legteljesebb világát a dalnoki református egyház ónanyaga között láthatjuk. Több esetben nem pusztán csak növényi ornamensekből állnak a díszítmények. Gyakran észrevétlenül bújnak meg állatok a levelek, virágok, indák között. Szívesen ábrázoltak állatokat (pl.mókust, madarat) az öntött füleken is. A díszítő ornamentika kompozíciós felépítésére jellemző, hogy középpontjában rendszerint a fűzérrel, olaszkoszorúval vagy keretdísszel hangsúlyozott felirat áll. A kompozíciók szabad, laza szerkezetűek, követik az indák kalandozását, mégis az az érzésünk, hogy szimmetrikusan helyezkednek el a motívumok és mindenképp harmonizálnak a díszítőelemek összeszerkesztésében. Legszebb példája ennek az alsócsernátoni már említett „sasos kanna", melynek teste enyhén csonkakúp alakú, fedelének pereme, talpa és szája palmettadísszel volt körbepecsételve. Szája kerek, kiöntő nélküli. 1977-ben már hiányzik a gombja.

16 Fülének felfelé hajló része egy maszkban végződik. A kanna testét két vékony, domború gyűrű osztja három részre, aljánál és szájpereménél szalagszerű sávot képezve. Az így kialakult mezők mindegyike díszítést kap. A vésett, cikkcakkos flecheléssel és poncolással dekorált legnagyobb felületre kétfejű sas és statikus állapotban lévő nyulak kerültek a reneszánsz virágornamentika közé. A két vékony sávban virágok díszelegnek, de a felső sáv füllel szembeni oldalára felirat is került: „AZ ALSO TSERNATONI ECCLESIAHOZ VALO EDENY". A fedelén 1671-es évszám volt olvasható, ma hiányzik az egész fedélrész. Ezt az évszámot ismerteti az 1797-es vizitáció is. A dísztelen fül görbületének közepébe ütött mesterjegy — MK

17 — megkopott. Adományozója ismeretlen. A kanna állapota rossz: fedele elveszett, eredetileg a dísztelen füléhez volt illesztve; a kanna teste is több ütés nyomát hordozza. Fenekére több, különböző átmérőjű kört véstek. Feltehetően a XVII. század elején készült kanna magassága 30 cm volt, ma a fedél nélkül 26 cm; talpátmérője 16,1 cm; ajakátmérő 11,5 / 10,1 cm - rongált állapota miatt. A kanna dísze — a kétfejű sas —, vidéki, festett famennyezeteken, növényi motívumok hasonló rendszerében már a XV századtól megtalálható az akkori Magyarország egész területén. Sok esetben a turulmadárig vezetik vissza az analógiasort, kapcsolatba hozzák a reformáció után közkedvelt pelikánábrázolással és a Habsburg-ház címerével is. A sas minden pusztai népnek a totemmadara volt, erre utal az is, hogy igen gyakran jelenik meg a szkíták motívumkincsében. A germánok világfájának, az Yggdraszilnak a csúcsán ugyancsak egy mindenható sas, a „mennydörgés atyja" ül. A kelta mítoszok héroszának, Lúgnak a lelke sas alakjában száll a mennyekbe. A fentiek arra utalnak, hogy az égi hatalmat szimbolizáló sast általában a transzcendentális képességekkel, a lélek földre- és égbeszállása révén a termékenységgel és a halállal is kapcsolatba hozzák. A sas mindig a világfa gyökereinél tanyázó kígyók ellensége.

18 Ezt a jelenetet tükrözi a 447