Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Selmeczi Kovács Attila: A Magyarok Nagyasszonya, mint nemzeti jelkép a népművészetben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Szűz Mária alakja, valamint Szent István korona-felajánlása.

5 Ezeken a képeken számos esetben fordul elő a magyar országcímer, mintegy a nemzeti jelleg nyomatékosításaként. Hasonlóan gyakori ez a téma pl. a rábaközi katolikus templomok XVIH-XIX. századi oltárképein, freskóin.

6 A Magyarok Nagyasszonyának barokk kori jellegzetes képi megfogalmazását az 1742-ből datált dubnici (Trencsén m.) kegykép reprezentálja, melynek korabeli leírása szerint „ez a' kép a boldogságos Szüzet, koronás fővel, jobb kezén királyi páltzát, bal karján pedig a' kisded koronás Jézust tartván ábrázolja, alatta pedig Magyar Országnak tzimere látszatik".

7 (1. kép) Tehát a barokk katolikus világ által jogi tényként megformált Regnum Marianum eszméje, ami szerint a Szent Korona felajánlásával Szűz Mária az ország valóságos királynője, a magyar korona birtokosa lett, jogot nyert a magyarság minden ügyének intézésére, az ország kormányzására, még a király személyének megválasztására is. Ezáltal mintegy az általános nemzeti jelkép szerepét nyerte el. A Mária-kultusznak ezzel a rendi társadalmi megnyilvánulásával a magyar parasztság lépten-nyomon találkozhatott, elsősorban vallási életének keretében. Azonban a jobbágyság a rendi állam irányításában nem vehetett részt, ahhoz minden jogot nélkülözött, nem foglalhatott helyet a barokk Regnum Marianum közjogi tényezői között. Amint Limbacher Gábor szemléletesen megfogalmazta: „máriás országunk eszmevilágába a vallásos népi lélek tudta magát igazán beleélni a maga hívő, egyszerű, archaikus Mária-kultuszával. Ezt - részben etnikus irányban is - inspirálta a török elnyomás, a járványok időről-időre föllépő pusztítása, a népi pasztorációval foglalkozó ferencrendiek munkája, a rózsafüzér imádsága, a lorettói litánia széleskörű elterjedése. Ide tartozik az egyik legkedveltebb Mária-tiszteleti forma, a búcsújárás barokk virágkora."

8 Tehát a nép körében a Regnum Marianum eszmekörében kibontakozó barokk műveltség hatása elsősorban a templom világán keresztül érvényesült. A barokk oltárok gyakran jelenítették meg a magyar múltat és a mennyei pártfogást nemzeti szentjeink és a Magyarok Nagyasszonya ábrázolásai révén. Éppen a palócok jelentős Mária-kultusza veti fel azt a további vizsgálódásra érdemes kérdést, hogy a magyar katolikus parasztság körében a Magyarok Nagyasszonya rendelkezik-e egyáltalán nemzeti jelkép szerepkörrel? Ugyanis ahol minden településnek, sőt olykor utcarésznek vagy egyes családnak megvan a saját „Mária-káponkája", templomukban az öltöztetős Mária-szobor, mellyel személyes kapcsolatban állnak, a sajátjuknak tartják, mintegy családtagként gondozzák, a lokális Mária-tisztelet, „a mi Máriánk" tudat, lelki viszonyulás, ha nem is kizárja, de lényegesen befolyásolja körükben az elvonatkoztatott, általános érvényű nemzeti szimbólum-képet. Annál is inkább, mert számukra a szomszédos települések, vagy a búcsújáró helyek Máriája nem azonos a sajátjukéval^ más szerepkörűnek látják.

9 412