Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Kinda István: „...az igazságot tanították, s azért tetszett, nem a pénzétt!” Szektásodási tendenciák a háromszéki protestáns cigányoknál

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. szer által kidolgozott stratégiák (pl. kaláka-rendszer)

24 nem léptek működésbe a cigányok megsegítésére. A narratívakban a víz „ott benn", a falu alsó felében rombolt, a szegények és névtelenek közösségében. A jehovisták közül rengetegen Magyarországon tartózkodtak ezalatt, s csak később értesültek az eseményekről. Annak ellenére, hogy ezen a területen olyan jehovistáknak is volt eladásra szánt téglája, akik 1990 után a központban vásároltak házat, az érintett lakossággal szemben tanúsított magatartásuk közömbös volt. A saját gazdaságukban okozott kárt minimálisnak tartják, a tönkrement téglájukat ők ugyanis géppel vetették egy-két napi munkával, a nyarat pedig pénzjövedelmet hozó tevékenységekkel töltötték az ország határain kívül. A szegény téglavető cigányokat hátrányosan érintő társadalmi-gazdasági-felekezeti szegregáción túl még egy területi-térszerkezeti jellegű, egyre áthághatatlanabb elzártság is nyomorukkal való szembenézésre, annak önálló megoldására kényszeríti. 4. Összegzés A társadalmi elismerés és a faluközösségbe vezető integrációs pálya vonala az etnikai hovatartozás miatt nem körvonalazódhat; a zártságot tovább fokozza, hogy a túlnyomórészt református falu lakói a cigányok körében civilizáltabb életmodellt meghonosító jellege ellenére még mindig negatív előítélettel viszonyulnak a Jehova Tanúi szekta iránt. Az eltaszítás okaként több együtthatót jelöltem meg jelen tanulmányban, „első ránézésre" a legnagyobb leküzdendő akadályt az új vallás szekta jellege és az ebből fakadó negatív értékkonnotációk képezik. A másik elítélt aspektus az, hogy nem tekintélyes, köztiszteletnek örvendő gazdák állnak a lokális vallásos szerveződés élén (mint például a református presbitérium), hanem valamikori éhező, anyagilag-erkölcsileg gyenge, alacsony társadalmi presztízsű cigány családok. Ezzel összhangban a legtöbb szektatagnak alacsony a képzettsége. Kutatásunk alapján elmondható, hogy az új vallás felvétele nem jelenti annak történeti-teológiai alapismereteinek az elsajátítását, sem a mindennapi élet törekvései nem tükrözik azt a vallásos buzgalmat, amelyet a szekta idealizált erkölcsi kódexe alapján elvárna a tagjaitól. A cigány közösségekben inkább egy adaptált, a saját kultúra sajátosságainak megfeleltetett, részleteiben módosított vallásgyakorlás és vallási ideológia működik, amely nem követeli a hívek bármiféle aszkézisét (így például módjával alkoholt is fogyasztanak), és a magángazdaság építését, bővítését is megengedi, illetve elősegíti. A jehovista szekta etnicizálódását, elcigányosodását a jehovisták cigányokra irányuló offenzív térítésének és a helyi református egyházszervezet cigányokat taszító magatartásának hosszabb távú hatásaként értelmezem. Úgy tűnik azonban, a szekta intézményesülése (az imaterem építése) lokális szinten lezárta a házaló térítés nagyobb hullámát. Ezzel párhuzamosan a szekta zártabbá vált, a beépítendő célsze332