Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Kinda István: „...az igazságot tanították, s azért tetszett, nem a pénzétt!” Szektásodási tendenciák a háromszéki protestáns cigányoknál

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. A puritán erkölcs és a racionális döntéseket állandósító tőkeorientált életstratégia függvényében a jövedelem folyamatos felhalmozást és újabb beruházásokat tesz lehetővé. Gazdasági helyzete ezeknek a családoknak a stabilitáson túl a református cigány családokhoz és a magyar közösséghez viszonyítva is kiemelkedően jónak mondható. Nagyborosnyón érvényesnek tűnik az a kisegyházak berkeiben működő vallásfelfogás, aminek értelmében a helyes vallásos magatartás és példaszerű életforma következtében a hívők anyagi helyzete a stabilitás irányába mutat, és ennek ellentétes vonatkozása is, amikor az anyagi jólét beálltát a transzcendens vallásos élmény iránti érdeklődés fokozódása követi.

16 Az egységében lenézett cigány lakosságtól való különválás, kiemelkedés „legelőkelőbb" módja Nagyborosnyón erkölcsileg-lelkileg tiszta lenni, azaz Jehova Tanújává válni. A szektatagok társadalmi pozícióját tekintve és az interjúkat elemezve arra következtetünk, hogy nem véletlenszerűen bővül a bekeresztelkedők köre, sőt megkockáztatható kijelentés: a szekta tudatosan megválogatja követőit, a megfelelési kritériumrendszer pedig elsősorban előnyös társadalmi-gazdasági, és csupán másodsorban hitbeli-erkölcsi eredők mentén körvonalazódik.

17 A mentalitás és az életvitel kifinomodásának („vannak cigányok, akik finomak") kijelölt elmozdulási iránya a cigány léttől való szimbolikus elhatárolódáson keresztül a nem cigány társadalomba való integráció lehetőségének szűk folyosója felé mutat. A szekta megjelenésétől számítva a néhány évtized alatt kisebb-nagyobb mértékben megváltozott közvélemény alapján több, szociológiai értelemben vett sematikus attitűd (viszonyulási modell) vezethető le a felekezeti egymás mellett élés jelenségéről. A vélekedők közt főleg elfogadó és elutasító magatartás a domináns pozíció, a saját meghatározásban közömbösnek tartott vélemény érvek és ellenérvek felsorakoztatásásval lényegében hol az egyik, hol pedig a másik pólus mellé zárkózik fel. 1. A pozitív megítélés az életvitellel kapcsolatos előrelépés tapasztalatából születik. Úgy tartják, a jehovista cigányok sokkal rendesebbek, életmódjuk, erkölcsi elvárásrendszerük a magyarokéhoz áll közelebb. A szektába tartozás cigány szempontból történő értékelése is pozitív: „nem isznak, nem szivaroznak, rendesek; .. .nem részegeskednek a családba s így nyuguttabban elvégezzük a munkákot, me segitt a család". Maguk a jehovisták úgy vélik, a magyar közösség toleránsabb a jehovista cigányokkal szemben, ami a mindennapi élet cselekvéseiben is megnyilvánul: „vannak cigányok, akik finomak, s megbecsülik őköt". 2. Kutatásunk falujának narratív diskurzusában a mindennapok szintjén is jelen van a több felekezet együttéléséből adódó kulturális differenciáltság tudata, és — talán a szekta hangsúlyosabb jelenléte óta eltelt rövid másfél évtized okán - a tartós, lényegében egyirányú intolerancia állapota domináns mindkét mikroközösségben. Különösen negatív előjelű a hívőknek a cigány lakosság integrá328