Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)
I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Rev. Kiss Zoltán: Kik a baptisták és mióta léteznek a Kárpát-medencében?
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. rítkezve parancsba hagyta, hogy azokat, akik hisznek őbenne és bűneikről vallást téve, bocsánatot nyernek, és ezáltal Istenhez térnek, a teljes Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek Isten nevében merítsék víz alá. (Mt. 28,19-20) Ezért is nevezzük mi a bemerkest újszövetségi, hitvalló bemerítésnek. A baptista vallás keletkezése tehát nem fűződik reformátor, vagy más személy nevéhez. A kálvinisták Kálvinról és a lutheránusok Lutherről neveztetnek, mert a két felekezet hitelveit Kálvin és Luther fektette le. A baptista vallás történelmében hiába keresünk emberi alapítókat. Történetükben találunk vértanukat, misszionáriusokat, akik egy-egy országban elkezdték a baptista missziómunkát. Honnan erednek hát a baptisták? Ne tűnjék szerénytelenségnek, ha azt mondjuk, hogy a baptisták az Újszövetségben találják eredetüket. Nem akarjuk azt a hitet kelteni, hogy a baptista vallásfelekezet az újszövetségi idők óta töretlen vonalban élt egészen napjainkig, még kevésbé óhajtjuk azt állítani, hogy a baptista egyháznak szerves és töretlen kapcsolata lenne az újszövetségi gyülekezetekkel. Azokat az elveket viszont, amelyeket hirdetünk, megtaláljuk az Újszövetségben és gyakorlatunk legközelebb áll az újszövetségi gyülekezetek gyakorlatához. Az egyháztörténet igazolja, hogy azoknak a bibliai igazságoknak, amelyeket különösen mi baptisták hirdetünk, a keresztyénség 2000 éves élete alatt mindig voltak hirdetői. 1 Az eddig elmondottak alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a baptisták eredete Jézus, és az első gyülekezet koráig vezethető vissza. 2. Vallástörténeti háttér Németországban és Svájcban 1520 táján több olyan csoportosulás alakult, amely a gyülekezetek függetlenségét és a hívők azon vágyát hirdette, hogy életükben és tanításaikban a Biblia kinyilatkoztatott igazságait ábrázolják. Ezek a csoportok egymást „testvéreknek" szólították. A találkozások alkalmával Isten igéjével foglalkoztak, imádkoztak és énekeltek. Ezeken az alkalmakon a bűneikből megtérteket bemerítették. Innen származik új nevük is, amit ők maguk ugyan visszautasítottak, mivel ezt megítélésük szerint rosszindulatból ragasztották rájuk, hogy ezzel egy új szekta benyomását keltsék. Nevük, az „anabaptista" két görög szónak az összetétele, aminek jelentése „újra bemerített". Ez a név sokakat megtévesztett, mivel ez a hívő közösség nem újramerítette, hanem bemerítette tagjait. Idővel politikai jellegű csoportokra is kezdték ezt a nevet alkalmazni, akiknek harcias magatartásuk volt és az erőszakot is alkalmazták. A hívő gyülekezetek tagjainak ugyanakkor semmi kapcsolatuk nem volt az erőszakosak csoportjával. Abból, hogy ugyanazon névvel bélyegezték meg őket, sok baj származott. A hivatalos egyháznak ez jó ürügy volt az üldözésre. Számuk ugyanakkor oly nagymérték312