Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Miklósi-Sikes Csaba: Adatok a magyargyerőmonostori református templom történetéhez

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. ez utóbbiak szintén az idősebb Umling munkái. Id. Kabos Ferenc 1753-ban hunyt el, végrendeletében igen jelentős összeget, 100 forintot hagyott az egyházra, melynek „jövedelmeiből az idővel következni szokott ruinait azon Templomnak és Czintermének kell építeni." Részben ennek az alapítványnak kamataiból újult meg a „...romlásában sokáig állót Isten házának kerítése...". A cinterem keleti falában elhelyezett, szintén Sípos Dávid által faragott címeres emléktáblán Kabos Ferenc és felesége Borsai Borbála nevei olvashatók. 1754. márciusában, Mária Terézia rendelete alapján összeállítják a Kolozs-Kalotai egyházmegye településeinek inventáriumát, ennek keretében számbaveszik a magyargyerőmonostori egyház javait is. Ekkor már a tehetős kalotaszegi közösségek közé tartózik: a falu határában szántóföldek, rétek tulajdonosa, van két taxás háza, malma, s mint ahogy Kabos Ferenc kurátor vallja „...a vásárpénz ami a monostori sokadalomban gyűl a ref. templom számára administráltatik". 1758ban padokat, papi széket, úrasztalát és a déli bejáratra festett ajtólapot készítenek, majd az 1760-as évek közepéig a templom és a papilak épületeinek kisebb-nagyobb felújításairól szólnak a számadások. 1763-ban egy rettegi mesterrel egyezkednek harangöntés ügyében, de mivel annak ajánlatát az egyház vezetése nem fogadta el, egy név szerint nem említett kolozsvári mester volt az, aki egy négymázsás harangot öntött a templom tornyába. 1765. májusában Kabos Ferenc főkurátor „az Ekkla két romladozott ezüst Poharából egyet csináltatván és ugyan azon alkalmatossággal az Úr asztalára való Tányért is amplöltatván s rectificáltatván, mindezeket aranyoztatván az ötvös recognitiója szerint fizetett T,. Fő Curator 23.45 ft-ot". A máig megőrzött úrasztali kelyhen régi feliratok nyomai láthatók. Az 1765. évi földrengést követően a kisebb-nagyobb károk helyreállítását végzik. A templomtorony máig megőrzött négy fiatornyos, körbefutó nyitott tornácos tetőzetét is újra készíttetik, melynek ácsmunkáját Mundruj Péter ács készíti, a munka bevégzését jelentő áldomást 1767-ben adja Bogdán János akkori kurátor. Később az egykoron gótikus szentélyt egyszerű, dísztelen síkmennyezettel látták el. 1776-ban boroskancsóval ajándékozza meg az egyházat „néhai Kabos Mihály úr özvegye, Rettegi Anna". Két év múlva a kolozsvári Andrásofszky egy nagyharangot önt a toronyba. 1780-ban a templomhajó nyugati felében, az egykori kőkarzatot lebontva, az 1790 körül elhunyt Finta Ilona (sírköve a sekrestyében) adományából, Umling Lőrinc és János fából ácsolt, új legénykarzatot építettek, melyet 1846-ban Asztalos Varga László a hajó északi fala mentén húzódó karzatrésszel bővített. A következő évtől, 1781-től 1804-ig Dési H. István a lelkész. 1784-ben a régebbi, kisebbik harangot megnagyobbítva újra öntetik, két év múlva, abrudbányai mesterrel orgonát készítettnek, illetve a kolozsvári Késmárki János asztalosnál szószékkoronát rendelnek a templom számára, mely 1788-ra készült el. Ezt 257