Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Albert András: Tofeus Mihály (1624–1684) református püspök szerepe a XVII. századi erdélyi protestantizmusban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. 5. A Szent soltárok resolutioja c. munka történeti jelentősége Tofeus Mihály református prédikátor Apafi Mihály (1661-1690) erdélyi fejedelemnek és Bornemissza Anna fejedelem asszonynak udvari lelkészeként működött 1679-ig, amikor az Erdélyi Református Egyház püspökévé választották. Ugyanazon évben fogott hozzá zsoltár magyarázatainak megírásához. Bornemissza Anna közreműködésével 1683-ban Kolozsváron jelent meg nyomtatásban e zsoltármagyarázat A szent soltárok resolutioja... címmel.

24 E mű megjelenésében oroszlánrésze volt a nagy műveltségű Bornemissza Anna fejedelemasszonynak. A templomi istentiszteletek alatt a szószékről elhangzott zsoltármagyarázatokat egy íródeákkal jegyeztette le és készítette elő a nyomtatásra. A prédikátor neve azonban sehol nem szerepel a nyomtatványban. Feltételezhetően a szerző kérésére nem tüntették fel a nevét. A kiadók annyit árultak el róla , hogy „nagyságtok bölcs lelki tanítója" írta e művet. Ebből arra következtethetünk, hogy a szerző maga Tofeus Mihály volt. Tofeus püspök zsoltármagyarázatai (prédikációi) egy olyan korban születtek, amelyben a protestáns értékeket, kultúrát és nemzeti hagyományokat képviselő erdélyi fejedelemség a végét járta. Mire elkészült a zsoltármagyarázat, a vallásért vívott szabadságharc reménye egyre inkább szertefoszlani látszott. A török hatalom kudarccal végződött 1683-as bécsi hadjárata, valamint az 1686-os budai vár elvesztése egy születendő új nagyhatalom kezébe engedte át Magyarország és Erdély területét. Ez a nagyhatalom a Habsburg birodalom volt. Az 1686-os Erdélynek császári seregekkel való megszállása a rekatolizáció megkezdését jelentette. Tofeus püspök ezt a tragédiát már nem érte meg, de zsoltármagyarázataiban prófétai előrelátással hirdette a bekövetkező veszedelmet és pusztulást Erdély népeire és a protestáns egyházakra. A küszöbön álló veszedelem legyőzését - túlélését - csak egy módon lehetett volna megvalósítani meglátása szerint: a református vallás öntudatosulásának elmélyítésével, az egyház kormányzati és szervezeti felépítésének reformjával. Elgondolása szerint minél erősebb a református keresztyén hit és öntudat, annál életképesebb az erdélyi fejedelemség minden intézménye: mind a polgári mind az egyházi életben.

25 E reformok — elképzelése szerint — a lelki megújulásban teljesedhetnek ki. A lelki megújulásból következne az, hogy az erdélyi urak véget vetnének a jobbágyaik felett való zsarnokoskodásnak. Mindezt azonban szerinte csak a szeretet útján lehet véghezvinni. Az erdélyi feudalizmus erkölcsi bírálatának forrása Tofeusnál az Ige életformáló erejéért való felelősség. Véleménye szerint a zsarnokoskodó nagyurak elnyomják papjaikat és így elnyomják a prófétai szót is. Ebből következik az a tény, hogy veszélyeztetik azt a református fejedelmi hatalmat, amely Istentől rendeltetett, hogy az Isten tanítását, a vallás szabadságát és a bölcsességet hirdesse és szolgálja. A 102. zsoltár magyarázatában mutatott rá erre a gondolat245