Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Kurta József: Középkori eredetű nagyheti énekek továbbélése az erdélyi református egyházközösségekben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. a XVIII. század második felében is megszólaltak gregorián tételek az istentiszteleteken. Ezek mellett számos tárgyi bizonyíték is utal arra, hogy tovább élt ez a gyakorlat. A korabeli énekeskönyvek, graduálok példányait a kérdéses korban újrakötötték, és az új kötésen látszanak a használat nyomai. A kötetek lapszéleinek kopásából, a lapok elrongyolódásából következtetni lehet arra, hogy a nagyheti tételek, a Kyrie puer or um, a Lamentatio és Oratio Jer

emiae, azaz Jeremiás siralma és imája, valamint a Passió-, Jézus szenvedésének története azok az énekek, amelyek továbbra is használatban voltak.

6 A graduálon alapuló istentiszteleti gyakorlat fennmaradásának egyik legfontosabb támasza a gyülekezetek igénye volt. A XVIII. század derekán, a tiltó rendelkezések után, a graduálok végleges mellőzése idején válik nyilvánvalóvá, hogy ez a gyakorlat nem pusztán hagyományőrzés volt a közösségek részéről, hanem ők ezekben a szertartási elemekben hitgyakorlatuk megfelelő kifejezési formáit látták. A gyakorlati okok miatt kiszoruló, a graduálokon alapuló éneklés szokása így maradhatott meg még évtizedekig a nagyhét szertartásaiban. Erdélyben példa erre a háromszéki iskolamesterek esete, akik az 1759-es kézdivásárhelyi zsinaton panaszt tettek, hogy noha eltöröltetett a nagyheti passió éneklése, a hívek „mégis megkívánják". A zsinat határozatából kiérződik a gyülekezetek kívánságának tiszteletben tartása: „ami pedig az úgynevezett passió éneklését nézi, már régen el vagyon ez is az ecclesiai rendelés által törölve, melyet ha mégis azok ellen is valamely ecclesia kívánna, az alatt a két rhénes forint megfizetése alatt kívánhatja, mely azon szokást eltörlő rendelés előtt szokott járni."

7 Más egyházmegyékből származó, hasonló adatok alapján megállapítható, hogy a hívek igénye általános volt.

8 1. A passió éneklése Erdélyben A XVII-XIX. századból számos levéltári adat maradt fenn, amelyek a passió éneklését bizonyítják. Ezek legtöbbször a passiót éneklő kántor béréről való feljegyzések, hiszen ez nem tartozott hozzá a hivatalos kántori teendőkhöz, így az elszámolás is külön folyt. Az ilyen jellegű adatok közül jellegzetes a Hunyad-Zarándi Egyházmegyéhez tartozó Brád egyházközség 1800. márciusában lejegyzett számadásai között található bejegyzés, ahol a mester éves jövedelme mellé a számadó a következőt írta: „Ugyan a mesternek a Passió énekléséért 2 Hfr 40 Dr hogy többször élne fújja."

9 Az 1960-as évek végén Bárdos Kornél és Csomasz Tóth Kálmán a MTA megbízásából Erdélyben végzett kutatóútja során Dés, Kolozsvár (Farkas utca), Szék, Fogaras és Bánffyhunyad református egyházközségeiben kutatta fel a passiózás XX. századi hagyományának emlékeit.

10 Kutatásuk folytatásaként Hoppal Péter a bánffyhunyadi egyházközség máig élő gyakorlatát tárta fel, hiányzó láncszem232