Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Kurta József: Középkori eredetű nagyheti énekek továbbélése az erdélyi református egyházközösségekben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. nek nyilvánítva ezt az óprotestáns gyakorlat és a mai liturgia között. 11 Emellett számos olyan egyházközségről tudunk, ahol a közel- vagy régmúltban szokás volt a nagyheti passió éneklése (a nyomtatott vagy kéziratos graduállal rendelkező egyházközségek mellett ilyen gyülekezet Madár Ilona gyűjtéséből Parajd, Kele­men Attila teológiai professzor szóbeli közlése alapján Siklód, Vízakna stb.). Ter­jedelmi okok miatt az unitárius egyház gyakorlatát nem tárgyaljuk, de meg kell említenünk a lutheránus egyház két gyülekezetét, amelyekben szintén megma­radt a passióéneklés szokása még a XX. században is. Az egyik a Szeben megyei Oltszakadát egyháza, melynek birtokában van az Öreg Gradual egyik példánya. Ebben a kötetben a nagyheti tételeket tartalmazó lapokat kézirattal pótolták a nyomtatott lapok elrongyolódása után. A Graduálban szereplő bejegyzések alap­ján foghíjasán bár, de 1926-ig énekelték a gyülekezetben a passiót. 12 A másik a szintén Szeben megyei Kiskapus lutheránus gyülekezete, ahol még napjainkban is elhangzik a passió. 13 Mivel a néprajzkutatók számbelileg is, és a terepmunka terén is előnyben van­nak a liturgiatörténészekhez képest, az egykor passiót éneklő egyházközségek feltérképezésében jelentős eredményeket hozna az együttműködés. 2. Mit és mikor? Az elmúlt évtizedekben fellendül óprotestáns liturgiatörténet-kutatás egyelőre még kevés olyan dokumentumot tárt fel, amely alapján pontosan meghatároz­ható lenne a korabeli istentiszteleti gyakorlat. Az biztos, hogy miképpen a refor­mátus egyház istentiszteleti élete soha nem volt egységes, a szórványos adatok alapján a nagyheti tételeket sem tudjuk teljes biztossággal elhelyezni a nagyhét liturgiájában, azaz nem rögzíthető, hogy mit mikor énekeltek. 14 3. Kéziratok A reformációt követően az óprotestáns liturgiát megörökítő graduálok, vagy gradual jellegű énekeskönyvek néhány kivételtől eltekintve kéziratos formában terjedtek. Egyes gyülekezetekben a nyomtatott graduálok mellé másoltak egyfaj­ta használati példányokat, amelyek leginkább a nagyheti tételeket tartalmazták. Sajnos ezekről a kéziratos graduálokról, ill. passionálékról néhány kivételtől el­tekintve ma már csak jegyzőkönyvek, leltárok, vagy más korabeli feljegyzések alapján van tudomásunk. Ennek egyik legfőbb oka, hogy ezek az énekeskönyv­típusok a használat miatt gyorsan elrongyolódtak, és legtöbbször kimaradtak a leltárokból és jegyzőkönyvekből, mivel nem a parókián őrizték őket, hanem a templomban voltak használatban. A ma Romániához tartozó országrészről eddigi ismereteink szerint két olyan csonka kottás kézirat maradt fenn, amely a református egyház nagyheti tételeit 233

Next

/
Oldalképek
Tartalom