Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Paál Zsuzsa: Egy historia domus vallásnéprajzi tanulságai: Tüskevár

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. A tüskevári templomban tűz ütött ki 1859-ben, a templomi zene azóta hiányzik, jegyzi meg Házy. „A kántor feladata volt mindig is az ének, a népé kevésbé." — e szavakkal menti fel a közönyös és érdektelen híveket.

39 Mint már tudjuk, Házy Alajos a vallásos népénekeket különös előszeretettel gyűjtötte. Nem sokat tépelődött hát azon, hogy miként szoktassa rá a híveit az ájtatosságra. A vallásos népénekekből készített egy kisebb válogatást, azt kinyomtatta és a „mesterrel"együtt megszervezte 1863-ban az iskolai egyházi népének oktatását. Fáradalmaikat hamarosan siker koronázta: „utóbb annyira vittük, hogy két és négy hangú dalárda alakult, de ezt az ellenszegülők megbuktatták. (...) 1871-ben az «Ájtatossági káláuz» könyvem elkészülvén, ebből száz példányt ingyen elosztottam, néhány százan megvették, ekkor téli estéken az iskolába összegyűlteket énekelni tanítottuk, azóta a templomi éneklés megalapult."

40 Nem kis büszkeséggel és a jól végzett munka örömével és további reményekkel így zárja le a tüskevári népéneklés ügyének kérdését: „az épületes egyházi népének (...) a hitélet egyik virágaként fog virulni." 4l 6. Házy Alajos „rendje", tanításai, utódainak szánt tanácsai Az egyházi kezdeményezésre minden esetben odafigyeltek az emberek. Ha a plébános rendet akart tenni, azt előbb-utóbb véghez is vitte a közösségben. Az erkölcsökre és a templomi viselkedésre is hatást tudott gyakorolni, mint ezt Házy Alajos jól átgondolt és folyamatosan meghozott rendelkezései is bizonyítják. Házy az első tüskevári plébános, aki elképzeléseit a köz javára és egyházi-hitéleti érdektől hajtva következetesen véghezviszi, ezzel valóban követhető rendet szab meg. Rendelkezéseit minden esetben egy korábban elmaradt rendezés teszi szükségszerűvé. Házy rendet tesz, mind a plébánia pénzügyei terén, mind a templomi szokásokban és a hívekkel való kapcsolattartásban egyaránt. Arról, hogy milyen kaotikus állapotok uralkodtak a plébánián, a káplán története is tanúskodik. De arra is fényt derítenek a Házy-féle leírások, hogy a felső egyházi vezetés a plébánosok mindennapi küzdelmeiről mit sem tudott, és jogi rendezést igénylő ügyeket évtizedekig hagyott tisztázatlanul. Ilyen körülmények várnak Házyra Tüskevárra történő érkezésekorl863-ban. Épp akkor helyezik ide, amikor a filiák hívei egy beadványban követelik, hogy a kápláni állomás működjék végre szabályszerűen, mert a jeneiek hátrányos helyzetbe hozták a többi községet azzal, hogy korábbi jogaikra hivatkozván egyszerűen kisajátították maguknak a káplánt. „Amint fentebb említem, Tüskevárott 1777 év óta folyvást voltak káplánok, de a kápláni állomás szabályszerűleg nem volt megalapítva, mert sem fizetése és tartásáról, sem lakásáról nem volt gondoskodva, az egész tehert a plébános viselte, holott arra jogilag nem volt kötelezve. A jenőiekkel kötött szerződésben kitett fizetés nem volt más, mint a plébánosnak egyházlátogatásban meghatározott fi191