Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Paál Zsuzsa: Egy historia domus vallásnéprajzi tanulságai: Tüskevár

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. korábbi kutatómunkáiból és jó tíz év gyűjtés és megfigyelés után fogott hozzá saját plébániájának gazdag bemutatásához. Műveltségét és olvasottságát, kitartását egészséges önbizalommal kezelte. És hogy nagyobb hangsúlyt adjon mondandójának, szeminarista felkészültségéből eredő tudását mindvégig meggyőzően forgatja és előszeretettel rejt el latin közmondásokat és idézeteket a szövegben. Élvezetes stílusa folytán írása nem nehézkes, nem terjengős és nem is dagályos, annál inkább könnyed, sajátosan kiegyensúlyozott és jól követhető, lényegretörően informatív, de mégsem száraz. Házy Alajos tehát láthatóan örömét lelte e feladat végzésében, azonnal felismerte célját, mellyel egyet is értett. Ezen túlmenően, a kutatáson alapuló közzétételben az egyéni kibontakozás és a tudós értekezés lehetőségét látta, a történelem iránti érdeklődését és a tények iránti tiszteletét szabadon kibontakoztathatta. így történhetett, hogy szolgálati helyek sűrű váltakozása és az évek múlása Házy Alajos munkájának a javát szolgálta, a tapasztalat megedzette. Úgy alakultak a dolgok, hogy a história domusok összeállításában eközben gyakorlatra tett szert. Konkrét jártasságot 1854-től szerzett, mikoris Gelsén a meghalt plébános kutatásai és jegyzetei alapján „egy foliáns kötetű könyvbe" írta meg a plébánia történetét, melyhez a néhai plébános életrajzát már maga fogalmazta és mellékelte. Közben írói készségét is fejlesztette, 1856-ban daltanítás céljából egy egyházi énekkönyvet állított össze és adott közre a hívek rendelkezésére. „Szent-Gróthon" volt már ekkor és ott is elkészítette a plébánia egyházi szempontú históriáját, ez alkalommal azonban saját kutatásaira alapozva és kitérve az élet nem vallásos aspektusaira is. Majd a négy szentgróthi évet követően, Pápán leginkább közéleti tevékenységet folytatott kápláni minőségében. Egyéni aspirációi és gyűjtő-rendszerező hajlama végett kellő írói tapasztalatot így szerzett 1863-ig. Mire Tüskevárra helyezték, már jól tudta, hogy fogjon hozzá egy história domus megírásához. Saját írói- és gyűjtői tevékenységéről maga is röviden beszámol a kéziratban ott, ahol a tüskevári plébánosok életét összefoglalja.

15 Itt tudjuk meg, egyebek közt azt is, hogy 1853-ban a Szent István Társulat felhívására magyar nyelvű egyházi énekgyűjteményt készített, melynek elfogadásáról „jegyzőkönyvileg elismerést" is nyert. Házy Alajos tevékenységének további nyomait elszórtan találjuk több dunántúli megyei levéltárban és múzeumban, kiadványban. Nem derül ki az írás olvastán, vajon milyen pap volt Házy. Azt viszont megtudhatjuk, milyen kívánt lenni. Továbbá az is kiderül, milyen egyéni - plébánosi mivoltán túlmutató - ambíciói voltak. Saját magáról Házy Alajos olyan képet alkot, mint a közösségért saját képességeit kibontakoztató plébános, aki mozgósítja tehetségét és a hely elsősorban lelki-hitbéli felvirágoztatására törekszik. És Krisztust ekként szolgálja méltón, tudását így kamatoztatva. Házy megtalálja 180