Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szakrális helyek, építmények, ábrázolások. Liturgikus tárgyak, textilek - Kövesdi Mónika: Szakrális jelentésváltozások a tati Kálvária-kápolna esetében

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Kövesdi Mónika Szakrális jelentésváltozások a tatai Kálvária-kápolna esetében A tatai Kálvária-domb — ahogyan jelenleg azonosítjuk és értelmezzük ezt a különleges helyet — nagy hagyományokra, többévszázados múltra tekinthet vissza. Munkám célja nem az, hogy a hely szakrális használatának történetét bemutassam — bár óhatatlanul ezt is meg kell tennem -, csupán példát szeretnék adni arra vonatkozóan, mi az, amit a szakrális néprajz, építészet, egyháztörténet kutatásaihoz a művészettörténeti megközelítés hozzátehet. A művészettörténész, amennyiben bevonják egy szakrális kisemlékek gyűjtésére vonatkozó kutatásba,

1 természetesen arra számít, hogy ezen emlékek között számos olyan alkotással — művészi faragványokkal, kvalitásos festményeket rejtő útmenti kápolnákkal, szívének kedves szobrászati emlékekkel — találkozik, amelyek a grand art körébe sorolhatók, sőt talán ismert mesterek életművének jelentékeny darabjai. A művészettörténész — amennyiben lehetősége van nagyobb területet bejárni — azzal a hipotézissel lát munkához, hogy bizonyára megtalálja majd azokat az összefüggéseket, amelyek a hivatalos kultusz szétsugárzását bizonyítják, vagyis a templomok magas művészetének befolyását a népi vallásosság emlékeire. A művészettörténész arról álmodik, hogy a nagy hatósugarú búcsújáróhely vonzáskörzetében majd kimutatható építészeti, ikonográfiái vagy hagyománybeli analógiákat fog feltárni, majdnem olyanformán, mint ahogyan azt a szentföldi vagy compostelai zarándokút esetében látjuk, amelyek, mint tudjuk, alapvető építészeti stílusváltozásokat eredményeztek, és új elemekkel gazdagították a szokásokat és a tárgykultúrát. Egyelőre azonban meg kell elégednünk azoknak az eseteknek a feldolgozásával, melyeknél munkánk egyáltalán kimutatható eredménnyel jár. Ezen esetek, példák közé tartozik a tatai Kálvária. A hely jelenleg a város egyik fókusza, amely hajdani jelentőségéből sokat, mágikus kisugárzásából cseppet sem veszített. A domb Tata legmagasabb pontja, amelynek csúcsán egy kápolna áll, közelében körítőfallal zárt sokalakos Kálvária-szoborcsoport. Alatta a szakrális hely létét néhány évtizeddel ezelőtt már-már veszélyeztető kőbánya, továbbá a geológiai múzeum, őstenger-parttal, barlanggal, az ősember tűzkőbányájával. Keleti lejtőjén a XVIII. század óta zsidó temető van. A domb északi lejtőjével csatlakozik az óvároshoz, itt még megvan a Stieber cég „Turul" elnevezésű serétöntő üzeme, amelyet jelenleg kilátótoronyként használnak. 23