Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szakrális helyek, építmények, ábrázolások. Liturgikus tárgyak, textilek - Kövesdi Mónika: Szakrális jelentésváltozások a tati Kálvária-kápolna esetében

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. A dombot már Tata középkori történetében is ismerték és használták. A tatai bencés apátság birtokaihoz tartozó települést Szentivánhegy néven említik többször is a XV. században, hol mezővárosnak, hol falunak titulálva. A XIV. században épül (1387-ben már biztosan áll) a dombtetőn a falu plébániatemploma, a háromhajós, poligonális szentélyű Szent Iván templom.

2 A tituláris szent tehát Keresztelő Szent János, az Anjou-kor egyik népszerű szentje. A törökkori pusztulással kapcsolatban kell megemlítenünk a szép számmal fennmaradt korabeli vár(os)ábrázolásokat, amelyeken rendre feltűnik egy magaslat, templomrommal a tetején.' Ezt a látványos kiemelkedést Márványhegynek (Marmorberg) nevezik, melyen egy „ruinirte Kloster" áll. Ez az épület — amennyiben hitelesnek fogadjuk el a rajzot —, a Szent János-templom, de lehet a török idők során teljesen elpusztult bencés monostor is, amely a hegy kissé alacsonyabban fekvő pontján állt. Mindenesetre biztos, hogy a szentivánhegyi templomon súlyos károk keletkeztek a török idők alatt. 1727ben az Eszterházy család ifjabb fraknói, grófi ága vásárolja meg a birtokot. Szombath Miklós tatai apátplébános 1732-es vizitácionális levelében Szentivánhegy templomát még a városban működőképesen megmaradt három plébániatemplom között említi. Az 1742-es és az 1753-as Canonica Visitatióban viszont már nem szerepel.

4 Az uradalom egyházi építkezései, kezdeményezései között — melynek során két rendház és templom és egy hatalmas plébániatemplom létesül, nem beszélve az uradalom községeinek ellátásáról — nem szán szerepet a romos állapotú egykori plébániatemplomnak, ugyanakkor nem számolja fel a szakrális helyet. Kolinovics Gábor Eszterházy Józsefre emlékező Posthuma Memóriájában említést tesz róla, hogy a gróf a Márványhegyen lévő romos Keresztelő János-templom szentélyét „post solidam reparationem" kápolna formára rendelte alakítani.

5 Erről az átalakításról nem tudunk. 1754-ben viszont az új földesúr, a birtokvásárló Eszterházy József fia, II. József gróf, aki különben — az őt megelőző és őt követő urasággal ellentétben — nem fordított különösebb figyelmet birtokai felvirágoztatására, valóban átépíttette. A kutatás ezt az átépítést az 1755-ös évhez köti, építőmesterként pedig az ekkor már a tatai uradalom szolgálatában működő Fellner Jakabot jelöli meg.

6 Körmöczy István iskolamester korabeli feljegyzése így tájékoztat az építkezésről: „Anno 1754. az Kápolnát elkészítek. Anno 1755. Szentiván kápolnát festették."

7 A szenthely történetében jelentős paradigmaváltást jelentett ez az építkezés, hiszen a középkori plébániatemplom hajóját lebontották, csupán szentélyének oldalfalait őrizték meg. A ma is látható támpillérek és a keskeny, csúcsíves ablakok az épület középkori eredetét bizonyítják. A szentélyboltozat, az oldalfalakon nyitott barokk ablakok, legszembetűnőbben pedig a huszártoronnyal lezárt homlokzat árulkodik a barokk átalakításról, amelynek eredmé24